A június 9-i romániai választások másnapján Kelemen Hunor: történelmi győzelmet arattunk az európai parlamenti választásokon címmel adott ki közleményt a Bukarestben akkreditált magyar párt, az RMDSZ. A kommüniké első bekezdésében aztán így árnyaltak: „99 százalékos feldolgozottságnál 566 ezer szavazatot kapott az RMDSZ az EP-listákra, ezzel történelmi győzelmet aratott a Szövetség. Ez a jelen állás szerint 6,5 százalékot és két európai parlamenti képviselőt jelent Brüsszelben. Emellett 199 polgármesteri és 4 megyei tanácselnöki mandátumot is szerezett az RMDSZ.”
A pártsajtó és szinte minden magyar nyelvű hírközlő szolgai módon vette át és tette közzé a pártelnök értékelését, szinte mindenki „történelmi győzelemről” kezdett hírt adni, igaz, azt kiterjesztette az önkormányzati választásokra is. Konfettiesőben álló pártvezetőkről közöltek képeket, középen maga Kelemen Hunor örömködött, aki a jelek szerint nem tudta mellőzni az elmúlt években már többször elsütött, mára elcsépelt szlogent: a történelmi győzelmet. (Ami persze abszurdum, hiszen a romániai lakosság 6%-át kitevő magyar nemzeti közösség győzelméről éppen a történelmi folyamatok és realitások fényében nem lehet beszélni, sőt istenkáromlásnak hat.) De maradjunk a blöff kifejezésnél, hiszen az RMDSZ-vezetők 35 éve művelik ezt. Az idegen eredetű szó jelentése: megtévesztés, félrevezetés, alaptalan kérkedés. Kártyajátékban az ellenfeleket megtévesztő hamis bemondás. A politikában amúgy elfogadható, hiszen az ellenfeleket minden törvényes (és törvénytelen?) eszközzel le kell győzni, ugyebár. Morális aggályokat legföljebb a választópolgárok megtévesztése vethet fel, de kár a Balkánon a politikai erkölcsről filozofálni.
Tény, hogy a vasárnapi választáson az RMDSZ megőrizte az önkormányzatokban és az Európai Parlamentben a pozícióit, bár ez utóbbi inkább csak képletes. (Ahogy a két fecske eddig sem csinált nyarat, úgy ezentúl sem fog.) Ám így is csak viszonylagos az a „történelmi győzelem”. Hiszen ha csak annyit érsz el egy versenyben, hogy megőrzöd a korábbi pozíciókat, akkor az még nem győzelem, hanem csak helytállás.
Így blöffölt hát Kelemen Hunor, bár lehet, hogy csak rosszul fogalmazott az örömködés lázában. Később még az MTI szerint is pontosított: „Húsz év óta legjobb eredményét érte el az RMDSZ a vasárnapi helyhatósági és EP-választásokon.” Elemzők és statisztikusok fogják igazolni utólag, hogy így van-e, egyelőre az állítás második fele szintén blöff, sőt valótlanság. Nem telt el két évtized 2009 óta, amikor az RMDSZ listáján három képviselő jutott be az EP-be, nem pedig csak kettő, mint most…
Az RMDSZ választásról választásra csak „győzedelmeskedik” – erről szólnak a politikusai, aktivistái, bértollnokai. A vezetői pedig úgy is viselkednek. Közben azalatt a húsz év alatt, amiről Kelemen beszél, félmillióval csökkent az erdélyi magyarság lélekszáma. Az RMDSZ létrejötte óta eltelt három és fél évtizedben pedig megfeleződött. Ha a konfettieső győzelmet jelez, akkor pirruszi az a győzelem ebben a tekintetben. Még néhány ilyen siker, és…
A következő napokban talán nem lesz illetlenség arról is beszélni, hogy milyen tényezőknek köszönheti a párt a sikeres pozícióőrzést. Szóba kell majd hozni a romániai magyar közösségen belüli demokrácia- és pluralizmusdeficitet, a többségi szimpatizánsok (román voksok) súlyát, az RMDSZ-nek nyújtott mélyállami támogatást, nemkülönben a magyar kormányzati ingerenciát, illetve annak pozitív vagy negatív hatását a közéletre. Már csak azért is, mert maga Kelemen Hunor jelentette ki idén április 24-én: „Ismét azt tapasztaljuk, hogy nincs politikai stabilitás.” Nem túl nagy a szakadék a mostani ünneplés és sikerpropaganda, valamint az országban és a társadalomban tapasztalható instabilitás között?
R. B. M.
