A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) november 18-án a marosvásárhelyi Vártemplomban tartotta XXIV. küldöttgyűlését – közölte három nappal az esemény után az erdélyi civil szervezet sajtószolgálata.
A napirend előtt a küldötteket köszöntötte Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Beke Mihály András első beosztott konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa képviseletében. Szintén napirend előtt Dabis Attila, a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottja az európai autonómiák létrejötte és működése kapcsán néhány lényeges szempontra hívta fel a figyelmet.
Izsák Balázs elnök beszámolója után a küldöttek két határozattervezetet vitattak meg és fogadtak el: előbb a Székely Nemzeti Tanács új tisztségeire vonatkozó határozatot, majd a Magyar Autonóm Tartományról szóló elvi nyilatkozatot (ez alább olvasható).
A küldöttgyűlés elfogadta az SZNT Állandó Bizottságának javaslatait a határozat értelmében létre hozott új tisztségek betöltésére. Eszerint a Székely Nemzeti Tanács parlamenti megbízottja Kulcsár-Terza József, bukaresti parlamenti képviselő, ügyvivője Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke, a székely szimbólumokért felelős megbízott Bíró Edit, a Székelyudvarhelyi Székely Tanács elnöke, az Európai Unióval kapcsolatos kérdések megbízottja pedig Szilágyi Zsolt, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alelnöke lett.
*
NYILATKOZAT a Magyar Autonóm Tartományról
– Tekintettel arra, hogy a Magyar Autonóm Tartomány határának módosítása és későbbi, a székelyföldi közakaratot semmibe vevő megszüntetése ellen egyetlen intézmény sem tiltakozott az elmúlt évtizedekben, és az így az érintett területi közösség legitim módon kifejezett álláspontja sem vált ismertté;
– Figyelembe véve, hogy az elmúlt időszakban számos olyan történelmi értékelés jelent meg, amelyek ellentétesek Székelyföld és a székely közösség érdekeivel és céljaival, és amelyek nem tükrözik a történelmi valóságot;
– Kijelentve, hogy a kommunista diktatúra minden jogsértése elfogadhatatlan;
A Székely Nemzeti Tanács az alábbi álláspontját teszi közzé:
Románia 1952-ben, öt évvel a párizsi békeszerződés után alkotmányába foglalta Székelyföld területi autonómiáját, amely a Magyar Autonóm Tartomány nevet kapta. Létrehozása beleillett abba a történelmi folyamatba, amelynek célja volt az európai béke stabilizálása, és ellene nem merült fel nemzetközi jogi kifogás.
Idézzük Románia 1952-es alkotmányának a 19. szakaszát: A Román Népköztársaság Magyar Autonóm Tartománya a kompakt székely-magyar népesség által lakott területből áll, és autonóm közigazgatási vezetéssel rendelkezik, amelyet az autonóm régió lakossága választ. A Magyar Autonóm Tartomány a járásokat foglalja magába: Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely, Szászrégen, Erdőszentgyörgy, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Maroshévíz. A Magyar Autonóm Tartomány közigazgatási központja Marosvásárhely városa.
A fent idézett alkotmányos rendelkezésből és a nemzetközi körülményekből az alábbiak állapíthatók meg:
1. Románia kommunista alkotmánya lehetővé tette Székelyföld területi autonómiáját. Bár emögött a korra jellemző hatalompolitikai megfontolás rejlett, a ma perspektívájából lehetetlen nem észrevenni a Magyar Autonóm Tartomány létrejötte mögötti több évszázados székely önkormányzati hagyomány súlyát, amellyel ‒ az adott nemzetközi körülmények között ‒ még a kommunista hatalomnak is számolnia kellett.
2. A Magyar Autonóm Tartomány létrehozása tehát olyan előzményekre támaszkodik, mint a Terra Siculorum több évszázados önigazgatási hagyománya, amely az első világháborút lezáró békefolyamattal nemzetközi dimenziót is kapott a Párizsi Békeszerződés nemzeti kisebbségekre vonatkozó rendelkezései, vagyis az 1919-ben Romániával megkötött, a nemzeti kisebbségekre vonatkozó szerződés 11. szakasza révén, amely kimondja, hogy Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen. Ezen az alapon került sor a székely kérdés nemzetközi tudatosítására, amely oda vezetett, hogy Székelyföld sajátos területi közigazgatásának a kérdésére a második világháború utáni Romániának is választ kellett adnia.
3. Elutasítva a kommunizmus azon diktatorikus hatalompolitikáját, amelyet a Magyar Autonóm Tartomány intézményein keresztül az akkori román államvezetés Székelyföld népe ellen gyakorolt, fontosnak tekintjük, hogy amiként az 1989 utáni forradalmi változás a román állam demokratizálását eredményezte, úgy sor kerülhetett volna a Magyar Autonóm Tartomány regionális demokráciájának a kialakítására is. Az 1968-as közigazgatási reform azonban elvette ezt a történelmi lehetőséget.
4. Egy elismert területi autonómia egyoldalú visszavonhatatlansága olyan szilárd alapelv, amely Európa és a nagyvilág minden autonóm régiójára érvényes, olyan biztonságpolitikai elv, amely a béke egyik legfontosabb garanciája.
5. A fentiek figyelembevételével elmondható, hogy az 1952-ben létrehozott Magyar Autonóm Tartomány 1968-as megszüntetése az 1989 utáni demokratikus önkormányzati kibontakozás akadályává is vált. Akadályává vált annak, hogy Székelyföld lakossága éljen azzal a szerzett jogával, amely teljesen legitim joga régi önkormányzati hagyományai alapján, és amelyet még a Magyar Autonóm Tartományban működtetett kommunista kormányzás sem tudott teljesen semmissé tenné, miközben elismerte annak területi kereteit.
6. A Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútuma nem más, mint az önkormányzatiság szerzett jogának az érvényesítésére tett közösségi erőfeszítés, amelyet a székely közösség többsége támogat. E szerzett jog a történelmi időben megelőzi és egyben túl is nyúl azon a rövid korszakon, amelyben a Magyar Autonóm Tartomány biztosított a számára közjogi keretet.
7. Mindezek alapján indokolt és szükséges, hogy az 1968-as közigazgatási reform, amely illegitim módon korlátozta, illetve szüntette meg Székelyföld autonómiához való szerzett jogát, független, nemzetközi fórumok előtt is bemutatható felülvizsgálat tárgya legyen.
Marosvásárhely, 2023. november 18.
Székely Nemzeti Tanács
