Két napja csámcsog azon a romániai és magyarországi Soros-média, hogy egy bizonyos Adrian Christescu lemondott Magyarország jászvásári (Iași) tiszteletbeli konzuli tisztségéből. Igaz, hogy ezt már márciusban megtette, de akkor nem keltett feltűnést vele, ám mivel három nappal ezelőtt egy Facebook-bejegyzésben magyarázkodó („indokló”) kirohanást intézett Orbán Viktor miniszterelnök és a magyar kormány ellen, egyből a libernyákok hősévé lépett elő.
„Úgy gondolom: egy komoly ember, aki elvekkel, morális iránytűvel és megfelelő neveléssel, élettapasztalattal és olvasottsággal rendelkezik, nem képviselhet egy illiberális, autoriter, Európa-ellenes, manipulatív rendszert, amely nyíltan rokonszenvezik minden olyan diktatórikus berendezkedéssel, amely semmibe veszi az alapvető emberi szabadságjogokat” – fogalmazott Christescu, akit íróként és műfordítóként mutatnak be, bár ebbéli minőségében sosem sikerült kitűnnie, valójában vállalkozóként tevékenykedik jó három évtizede.
A fickó egyébként Marosvásárhelyen született 1968-ban, így tanulhatott meg magyarul, bár iskoláit románul végezte: előbb vízépítő mérnöki, majd jogi diplomát szerzett Moldva székvárosában, ahol már egyetemistaként seftelni kezdett. 1997 óta saját vállalkozásait menedzseli, ezek közül az érdekes módon a Fides Express Srl-t tünteti fel a névjegyében. (A névadás vélhetőn az akkor ellenzékben lévő Fidesz-szel való szimpátiát jelzi, bár őt magát 2006 tavaszán már az első Gyurcsány-kormány nevezi ki jászvásári tiszteletbeli magyar konzullá.)
Christescu kissé zavaros, ellentmondásos okfejtéssel próbálta elhárítani a magától értetődő kérdést, hogy miért várt ennyit a lemondásával, ha már évek óta undorodik Orbán Viktortól és az általa képviselt „Európa-ellenes, oroszbarát, populista stb.” politikától, ha riasztja a diktatórikus, korrupt, elszegényedett Magyarország.
Diplomatastátusának fenntartását azzal indokolta, hogy időnként részt vehetett projektekben, segíthetett bajba jutott embereknek távol az otthonuktól, kulturális eseményeket szervezhetett és saját erőforrásaival támogathatta befektetők érkezését, olyan „eredmények” ezek szerinte, amelyekért „megérte elviselni azt az elégedetlenséget és undort, amit az általam képviselt kormány teljesítménye váltott ki”.
Azzal már a balliberális média kezdte el hirtelen fényezni a volt tiszteletbeli konzult, hogy Christescu állítólag a moldvai magyar (csángó) közösséget is támogatta, kulturális programokat szervezett, üzleti kapcsolatokat épített, sok magyarnak segített. Furcsa módon ezekkel nem sikerült a média és a közvélemény látókörébe kerülnie, eddig ugyanis a kutya sem hallott Adrian Christescu jászvásári tiszteletbeli magyar konzulról…
Végül még azt is felpanaszolta, hogy a bukaresti magyar nagykövetségtől semmiféle elismerés vagy köszönet nem érkezett, lemondását hallgatólagosan elfogadták. De arra nem volt képes, hogy leírja helyesen az általa pellengérre állított Zákonyi Botond nagykövet nevét.
