Nyolcvan évvel ezelőtt ejtettek foglyul és végeztek ki tizenhárom szárazajtai magyart az ún. Maniu-gárda emberei. A falu Sepsiszentgyörgytől 22 km-re északnyugatra, a Baróti-hegység közé ékelődő völgyben fekszik. Közigazgatásilag Nagybaconhoz tartozik, melytől 7 km-re délre van, a mai Kovászna megyében.
Az ártatlan áldozatokra ebben az évben is szeptember 26-án emlékeztek a település központjában. A „gárdisták” 1944-ben ezen a napon Gavrilă Olteanu vezetésével gyilkolásztak Szárazajtán. Tették ezt azzal a koholt váddal, hogy a magyarok a németeket segítették a román csapatokkal való harcban, ilyen módon felelősek tizenhárom román katona haláláért is.
Ezek a Maniu-gárdák (Voluntarii pentru Ardeal „Iuliu Maniu”) a második világháborúban újjáalakult román önkéntes, félkatonai szervezetek voltak Romániában. A névadó Iuliu Maniu román parasztpárti nacionalista politikust a román, sőt egyes romániai magyar történészek is azzal mentegetik, hogy nem volt köze a bandák irtózatos tetteihez, de az tény, hogy már 1934-ben, „békeidőben” létrejöttek a Maniu-gárdák, úgymond a parasztpárti vezetők védelmét célozva a korabeli hektikus belpolitikai viszonyok közepette. Az 1944 őszén reaktiválódott gárdisták partizánvadászat és elrejtett fegyverek összegyűjtése ürügyén sorozatos gyilkosságokat és rablásokat követtek el az erdélyi magyar civil lakosság körében. Fosztogattak, romboltak és nőket erőszakoltak meg. Egyedül Maros-Torda vármegyéből közel 4000 magyar lakost hurcoltak el Barcaföldvárra vagy Zsilvásárhelyre, akiknek egy része meghalt az internálótáborban.
A Szárazajtára bevonuló fegyveresek két férfit az otthonában öltek meg, a túszok közül tizenegy ember életét az iskola udvarán vették el. A falubeliek most is, mint minden évben 1989 után, összegyűltek a tragikus esemény évfordulóján, hogy a református templomban megtartott istentisztelet után méltó módon emlékezzenek meg a tizenhárom nevet felsorakoztató, bazaltoszlopokból álló emlékműnél. A vérengzés nyolcvanadik évfordulóján is Bartha Imre, a Történelmi Vitézi Rend bardoc-miklósvárszéki székkapitánya szólt az egybegyűltekhez elsőként. Felidézte, hogy 1944 szeptembere és októbere között Erdélyben 25 községben jegyeztek fel az áldozatokat követelő atrocitásokat. Ezeket fel is sorolta, településről településre, dátummal és az áldozatok számával alátámasztva, ezzel is hangsúlyozva: a magyarok Szárazajtán és annak határain kívül is megszenvedték azokat az időket. Úgy fogalmazott, hogy a román állam és politikum legalább egy bocsánatkérő szóval még adósa a magyaroknak. Beszédét Wass Albert Üzenet haza című költeményével zárta.
A beszédek után az emlékműnél civil és hagyományőrző szervezetek, testületek és közületek képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit az emlékműné. A megemlékezés szeretetvendégséggel, filmvetítéssel ért véget.
