Már napok óta szajkózza a romániai és magyarországi sajtó, hogy micsoda árcsökkenés kezdődött el Romániában 17 alapélelmiszer esetében. A bukaresti Versenytanács tegnap ezt a hazug propagandát próbálta megerősíteni, de muszáj volt óvatosan fogalmazniuk: csökkent egyes alapélelmiszerek ára – írták.
Az első hazugság az, hogy a 2023/67. számú, június végén elfogadott sürgősségi kormányrendelet 17 alapélelmiszer árának korlátozását írja elő, holott ezek száma valójában tizennégy (14). A második hazugság: az augusztus elsején hatályba lépett rendelet máris érezteti a hatását. A kormánypropaganda akár 50%-os árcsökkentésről is képes volt beszámolni, holott ez alapjában egy ótvaros átverés: az a burgonya, aminek kilója 3 lejbe kerül az áruházakban, minőségben meg sem közelíti a termelői piacokon 5 lejért árult pityókáét! Az áruházi krumpli ebben az árfekvésben aprószemű, sérült, sáros, valójában állati takarmánynak lenne a legalkalmasabb.
A Versenytanács és nyomában a semminek utána nem járó média azt híreszteli, hogy csökkent egyes alapélelmiszerek átlagos fogyasztói ára. Csakhogy a trükk épp az „átlagos” kifejezésben van: azok az élelmiszerek és élelmiszeripari termékek, amelyek valamivel olcsóbbak, mint korábban, azok mind, mkivétel nélkül az alacsony minőségűek közé tartoznak! Ennél még nyilvánvalóbb porhintés, amikor azt állítják, hogy a júniusi átlagárakhoz képest a gyümölcsök és a zöldségek ára mérséklődött a legnagyobb mértékben augusztus elsején. Hiszen ezek mostanra a piacokat elárasztó szezonárukká váltak, dömpingtermékekké: augusztusban mindig olcsóbb a dinnye és a paradicsom, mint nyár elején!
Ezzel szemben sem a tojás, sem a liszt, sem a cukor, sem a kenyér, sem az olaj, sem a hús nem lett olcsóbb – vagy ahol mégis, ott a hentesárunál mindig is voltak akciós árcsökkentések az esti zárás előtt.
Egyszerűen légbőlkapott az az állítása a román Versenytanácsnak, miszerint az alapvető élelmiszerek átlagára a kiskereskedelmi láncok üzleteiben akár 34 százalékkal is csökkent a kereskedelmi árrést korlátozó sürgősségi kormányrendelet hatására – ez akkor sem igaz, ha azt az állami hírügynökség sózta a gyanútlan sajtó nyakába. A vásárlók ugyanis egyszerűen nem ezt tapasztalták/ják a „terepen”.
A balliberális magyar sajtó azonnal felkapta a hamis román propagandát: cikkek százai „bezzegromániáznak” azzal, hogy miközben drágaság és infláció dühöng Magyarországon, aközben Romániában példátlan olcsóság van. Holott elsősorban mindent a román bérekhez és vásárlóerőhöz érdemes mérni, illetve a magyarországinál alacsonyabb életszínvonalhoz, amit az uniós statisztikák is folyamatosan igazolnak. Másodsorban mindig ki kell emelni: a Romániában forgalmazott áruk, az itteni szolgáltatások minősége messze elmarad a magyarországiakénál, akár hazai román termékekről, akár licenc alapján itt gyártott nyugati márkákról van szó. Csak egy példa: a Romániában főzött „cseh sör” össze sem hasonlítható a Magyarországon gyártottal.
A Soros-média erdélyi nyúlványa is belesült a hazugságba, amikor tények, nevek és számok nélkül próbálta azt híresztelni, hogy a fél Magyarország már Romániába jár bevásárolni. Hiszen a közismert bevásárlóturizmus nem mai jelenség, mindig is működött minden irányba, oda-vissza, kisebb-nagyobb elánnal. Ami ma tetten érhető magyar–román viszonylatban, az az, hogy kétféle vásárló létezik: aki az árakat és aki a minőséget nézi. Eszerint tájékozódik és utazik.
R. B. M.
