A kiújult izraeli–palesztin konfliktus hullámai elérték Európát is, a földrészen állandóak a tüntetések, sokszor a Gázai övezet mellett. Hiába foglalt állást az összes európai kormány Izrael mellett, a közhangulat látszólag mást mutat.
Ez azért is különleges, mert korábban az öreg kontinensen élt a világ zsidóságának döntő többsége, ám az elmúlt évtizedekben radikálisan megváltoztak az arányok. A folyamat egyértelműnek tűnik, míg a judaizmus eltűnőben van, addig az iszlám felemelkedik a régióban, és nincs jele annak, hogy a folyamatban egyhamar változás állna be.
Alig több mint 100 éve még egyértelműen Európa jelentette a judaizmus bázisát: a 19. század végén az izraeliták körülbelül 90%-a élt a földrészen. Érdemes az európai zsidó–muszlim ellentétet a demográfia oldaláról is megközelíteni, mi és hogyan változott a lakosságszámot illetően az elmúlt néhány évtizedben.
Állandó vitakérdés, hogy mennyi zsidó maradt még Európában, ennek okai összetettek: az asszimiláció, illetve a zsidó identitás bonyolultsága – máig nem tisztázott mindenütt, hogy etnikai vagy vallási kisebbségről beszélhetünk. A nehézségeket jól szemléltetik a magyarországi népszámlálási adatok is: ameddig a 2022-es felméréseknél mindössze 7635-en vallották magukat izraelitának, addig a Zsidó Világkongresszus 47 és 100 ezer közé teszi a magyarországi zsidóság számát, de vannak szociográfusok, akik ennél is többre becsülik a számukat.
A kiugró eltérések a meghatározásnál alkalmazott módszerek miatt vannak. Az Institute for Jewish Policy Research egyszerre négy különböző terminológiát használ az európai zsidóság számának meghatározásához:
– Zsidó magnépesség: ők a társadalmi felmérések alkalmával büszkén felvállalják identitásukat. Kiegészülnek azokkal, akiknek a felmenőik voltak zsidók, de nem neveztek meg más vallást. A csoport létszáma körülbelül 1,3 millió fő.
– Zsidó szülőkkel bíró lakosság száma: ebben az esetben a legalább egy zsidó szülője volt a megkérdezettnek, és legalább részben annak is tekinti magát. Ők 1,8 millióan vannak a kontinensen.
– Kibővített zsidó lakosság: ebbe az előző két csoport összlétszáma tartozik bele, kiegészülve a családtagokkal. Így az európai zsidóság létszáma körülbelül 2,3 millió fő.
– Az utolsó megközelítés szerint a legnagyobb a zsidóság száma Európában: a visszatérési (repatriálási) törvény alapján. Ebbe a csoportba mindenki beletartozik, akinek legalább egy zsidó nagyszülője volt, illetve ezen személyek családtagjai. Ez összességében 2,8 millió embert jelent a kontinensen.
A Pew Research kutatása az első módszert vette alapul az európai zsidók létszámának meghatározásakor, 2010-ben még körülbelül 1,4 millióra tették a számukat a földrészen. A tendencia tehát nem állt meg, az elmúlt évtizedben is körülbelül százezer fővel zsugorodott az izraelita kisebbség száma a kontinensen, és a tendencia folytatódhat.
A történészek szerint 1933-ban még 9,5 milliós volt a judaizmus követőinek közössége Európában. Ez akkoriban a világ zsidóságának közel 60%-át jelentette. A Szovjetunióban és Lengyelországban milliós kisebbségeket alkottak, de Romániában, Magyarországon, Németországban, Ausztriában és Csehszlovákiában is több százezren éltek. Ekkoriban a kontinensen felerősödtek az antiszemita hangok, egyre több üldöztetéssel kellett szembenézniük a zsidóknak. A világháború kirobbanásával pedig még súlyosabbá vált a zsidó kisebbségek helyzete (is) szerte Európában. 1945-ben, az európai békekötést követően 4 millió főnél is kevesebb izraelita élt a kontinensen. Különösen Kelet-Európában járt drámai következményekkel a második világégés és a holokauszt, itt a zsidóság létszáma 1939 és 1945 között 4,7 millió főről 859 ezerre zsugorodott.
Az üldöztetés hatására elkerült a judaizmus súlypontja Európából, 1945 után a világ zsidóságának 35%-a élt már csak a kontinensen. A csökkenő tendencia nem állt meg a világégés után, az izraeliták folyamatosan tűntek el az országokból. Sokan Izraelbe költöztek (alijázás), illetve rengetegen olvadtak be a többségi társadalomba és hagyták el zsidó identitásukat. Sokáig az európai trendekkel szemben Franciaország jelentette a kivételt: az összeomló gyarmatbirodalom területeiről folyamatos volt a bevándorlás. De az elmúlt években ez a tendencia is megváltozni látszik, a legnagyobb európai zsidó közösség körében is megindult a kivándorlás.
Európában a második világháborút megelőzően is éltek őshonos muszlim közösségek, többnyire a Balkán-félszigeten, illetve Ukrajnában. Nyugat- és Észak-Európában elhanyagolható volt a létszámuk, párezer fős közösségeket alkottak. Az összeomló gyarmatbirodalmak, illetve a munkaerőpiacon jelentkező hiány miatt felpörgött az iszlám hívők bevándorlása a földrészre.
Az európai muzulmánok számával kapcsolatban is csak becslésekre lehet támaszkodni: a sokadik generációs bevándorlók körében megindult a beolvadás a többségi társadalomba, ami gyakran kéz a kézben járt a szekularizációval is. A tendencia azonban világos: 2020-ban már körülbelül 42 millió iszlámhívő élt a kontinensen, de ebbe beletartozik a 13 millió feletti oroszországi muszlim kisebbség is. Ma az Európai Unió lakosságának körülbelül 5%-a muzulmán, főleg az északi és a nyugati országokban élnek. (A 27 tagú EU-ban 450 millió ember él.)
A Pew Research arra vonatkozóan is készített előrejelzéseket 2017-ben, hogy mennyi lesz a muszlim lakosság száma és aránya 2050-ben Európában. A jelenlegi erőteljes bevándorlás láttán elmondható: az EU-ban közel 75,5 millió főre fog emelkedni a muszlimok száma 2050-re, ez 14 százalék feletti részarányt jelent. Nem oszlana ez el viszont egyenlően, ameddig Svédországban 30 százalék felett lenne a muzulmánok aránya, addig Lengyelországban mindössze 0,2 százalék.
Az Emerald Insight arról is készített felméréseket, hogy mikor válhatnak muszlim többségűvé európai államok. Elemzésük szerint legkorábban Ciprus válhat muszlim többségű országgá 2085-ben, majd Svédország 2125-ben, aztán egy sor államot követően legvégül Litvánia 2215-ben. Bár ilyen időtávra eléggé megjósolhatatlan a tényleges tendencia, akár már sokkal hamarabb eljön ez a pont, a népszaporulattól és a migrációtól függően.
A tendenciák egyértelműek a jövőre tekintve: Európában szinte biztosan jelentősen növekedni fog a muszlimok száma az elkövetkezendő években. Ez a kijelentés akkor is megállja a helyét, ha az európai bevándorláspolitikában éles fordulat következik be. Az iszlámhívők körében magasabbak a születésszámok, mint a társadalmi átlag. Nyilvánvaló, hogy a közel-keleti konfliktusok és ellentétek rezonanciája miatt veszélyeztetve érezheti magát az európai zsidó közösség, így felgyorsulhat a távozásuk, beolvadásuk a többségi társadalomba, az ezzel járó identitásváltással. Ennek már most is vannak jelei. Megtörténhet, hogy ez az őshonosnak mondható kisebbség eltűnik Európából.
