A rendszerváltoztatás óta nem érte ilyen brutális támadás a demokráciát Magyarországon – írja a PestiSrácok.hu főszerkesztője, Huth Gergely, aki a fenti címet nem feltételes, hanem ijelentő módban fogalmazta meg a Magyar Nemzetben megjelent elemézésében: Jól eltervezett államcsíny zajlik. Alább olvasható.
A tradicionális polgári-konzervatív jobboldal most lefagyva figyeli, amint az ördögien ügyes, bosszúszomjas pszichopata térdre kényszeríti az országot. A tiszás szavazók meg csak tapsolnak, a többségük fel sem fogja, hogy mihez. A csatornák népe pedig uszul, vért kíván, gátlástalanul gyűlölködik.
A hivatalos Facebook-oldalamon megpróbáltam elmagyarázni, hogy mi a gond a Magyar Péterék által megkezdett totális leszámolással. Például bárki feljelentést tehet, ha úgy véli, Balásy Gyula cégei túlárazott szerződéseket kötöttek, ám az mégiscsak elfogadhatatlan, ami a szemünk előtt zajlik: hogy (nyilván jó előre beépített) hatósági vagy azon kívüli szereplők pár nap leforgása alatt, bírói jóváhagyás nélkül tönkretegyenek és megfélemlítsenek egy olyan nagyvállalkozót, aki munkáját elnyert közbeszerzések alapján, a most leköszönő ellenzék vizsgálatainak reflektorfényében végezte. Akinek ellehetetlenítése több száz, közvetve több ezer ember megélhetését teszi kockára (a BL-döntő szervezőitől kezdve egy rakás bal- és jobboldali reklámszakemberen és médiamunkáson át a kulturális szféra egy részéig).
Látjuk, rögtön meg is jelentek a hiénák, köztük Erdős Ákosból tört ki elsőként a káröröm (lásd a Telexen). Abból az Erdősből, aki a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok „Balásy Gyulája” volt, akkoriban ő vitte a kormányzati kampányok jórészét, mellette (a gyilkosságra való felbujtásért börtönre ítélt) Gyárfás Tamás üzleti partnereként is funkcionált. Jellemző, hogy Erdős milyen ügyesen és milyen remek egzisztenciának örvendve élte túl a tizenhat évnyi „rémdiktatúrát”, s most mindjárt tort ül riválisa fölött. Persze ennyit arról, hogy a Tisza Párt képvisel-e bármiféle új politikai pólust: olvasóim maguktól is pontosan tudják, hogy ezek ugyanazok.
Mindenesetre Balásyt minden jel szerint arra kényszerítették – ismétlem, bármiféle bírói, ügyészi, rendőri felhatalmazás nélkül –, hogy a parlament által még meg sem választott miniszterelnök házi tévéjében mondjon le pityeregve a teljes céges és magánvagyonáról, kielégítve ezzel a Tisza-vezér bosszúvágyát. Ennek előképe volt Sára Botond fővárosi főispán ügyészi meghurcolása a múlt héten, pár karton bor elfogadásának ürügyén. És ez még nyilván csak a kezdet.
Így már érthető az is, hogy Magyar Péter miként vette a bátorságot már a választás éjjelén, hogy az államfő, az alkotmánybírók és az összes állami hivatal vezetője elzavarásával fenyegetőzzön, majd a két éve megválasztott nem tiszás polgármestereknek is selyemzsinórt küldjön.
Hiszen ami most zajlik, az nem egy demokratikus kormányváltás aktusa, hanem egy jó előre eltervezett államcsíny. Egy összeesküvés, amiben az államgépezetből és a globalista hálózat részéről külföldről is jó ideje és jó sokan benne vannak.
Persze nehéz az éveken át luxizó, magát rommá kereső, majd az első fenyítésre mimózalelkűen összeomló Balásy Gyulában szimpatikus mártírt látni. De ha már most, még csupán árnyékhatalomként ilyen brutális módon tiporhatják a törvényt a Tisza arctalan végrehajtói, akkor bárki, ismétlem: bárki lehet a következő, aki ellen merészel állni ennek a gátlástalan klikknek.
Az elvetemült gazemberség fogalmának legmélyebb jelentését megtestesítő Magyar Péter és tanácsadói persze pontosan tudják, hogy ehhez a totális államcsínyhez kell a cirkusz (hiszen még a beiktatásából is nemzeti ünnepet, katonai parádét kreál) és kell a plebs, a mindenre kapható söpredék, amelyet csak még inkább extázisba hoz a távozó kormányhoz közel álló figurák meghurcolása.
A Facebook-posztomat például – nem túlzás – százezerszámra lepte el ez a társaság, ezernyi hozzászólásban követelve, hogy vessenek engem is Balásy után, rohadjak meg börtönben, fosszanak meg mindenemtől, sőt egymásra licitáló polémia alakult ki arról, hogy miként kellene engem kivégezni. (Természetesen a minket tizenéve mindenért letiltó Zuckerberg-társaságot ez a legkevésbé sem zavarja.)
Herényi Norbert sárvári vállalkozó például a kolumbiai nyakkendő módszerét javasolja. Más szerint ellenben túl enyhe büntetés a sima halál. Lekövethető, valós profillal teszik mindezt. Persze az egész szórakoztató is, például amikor az akasztós sorozatba bekapcsolódva feltűnik egy újabb lángelme, szeretne ő is valami nagyot mondani, de csak ez jön ki belőle: „Wass Albertet kitöröljük a történelemből.”
Ezek a szerencsétlenek nem tudják, hogy sem Wass Albertet, sem a nemzeti sajtót, sem a Szent István-i, Kossuth Lajos-i vagy Németh László-i hazaszerető, szabad magyar gondolatot nem lehet kitörölni és elvenni tőlünk. Mi a magunk módján és a megmaradt eszközeinkkel, de megyünk tovább és nem is hagyjuk, hogy megfélemlítsenek bennünket. Nagyon fontos, hogy ezt minden jóérzésű ember így gondolja!
A balliberális, globalista média- és influenszerhálózat egyre csak korbácsolja a gyűlölethullámot, miközben egészen émelyítő módon hízeleg Magyar Péternek. Immár a teljes, szerintük kizárólag közpénzen kitartott nemzeti-konzervatív média elpusztítását vizionálják, miközben persze hazugság, hogy itt mindenki közpénzből élt. Az előzményekhez tartozik, hogy a rendszerváltoztatás utáni balliberális kormányok száz százalékban a saját oldalukra torzították a médiapiacot, miközben az Orbán-kormányok legfeljebb csak megpróbálták kiegyensúlyozni a külföldi befolyást, de azért bőven jutott az ellenzéki és apolitikus műhelyeknek is. A fordítottját a mostani házmesterkurzustól nem reméljük, de azt nem engedhetjük meg, hogy a diktatórikus eszközökkel megfojtsák a jobboldali műhelyek mögött álló mecenatúrát.
Közhely, hogy a balliberálisok persze sosem voltak hajlandók elszámolni a saját jövedelmeikkel és a valódi küldetésükkel. Az uniós és amerikai adófizetők milliárdjai, amelyet évről évre különféle médiaügynökségek és NGO-k ezeknek a szerkesztőségeknek juttattak, nem számítanak ugyanolyan közpénznek? Arról és a pénzért elvárt aknamunkáról nem kellene beszámolni? Késő bánat, de e téren erélyesebben és professzionálisabban kellett volna fellépni. Kifejezetten nagy ziccer volt például a civiltörvény elmismásolása, végül pedig a szuverenitásvédelmi törvény technikai elbaltázása.
Ugyanakkor továbbra is büszkék lehetünk rá, hogy bár az Orbán-korszak olykor radikálisan és erős ideológiai üzenetekkel kommunikált, de az alkotmányos alapjogokat sosem engedte bántani. Így nagyon is helyes volt, hogy itt mindenki szabadon tüntethetett, szervezkedhetett, protestálhatott a kulturális és szellemi szférában.
Az persze már túlzott nagyvonalúság volt, hogy ott agitálhattak, ahol csak akartak, még a kisgyerekeket is büntetlenül demonstrációkra terelhették az iskolákból és végül a betiltott pride-ot is meg lehetett tartani. Még a hímtagjukat lóbáló aberráltakat sem kapcsolták le a rendőrök.
Mindenesetre a szembenézést folytatni kell, a hibákat és bűnöket a nevükön kell nevezni. Magának a Fidesznek is elemi érdeke, hogy ezekből tanuljon és végül megtisztuljon. (A témában kiemelten ajánlom a legutóbbi Polbeat-beszélgetésünket Both Hunorral és Szabó Gergővel a #konzervatív csatornán és a PestiSrácokon.) S persze engedni és támogatni kell a politikai és civil életben az újabb, hazaszerető kezdeményezéseket, a legújabb generáció belépését a patrióta közéletbe.
Ám a legfontosabb most a szolidaritás és az összetartás. A rendszerváltoztatás óta nem érte ennyire brutális támadás a demokráciát (pedig Horntól és Kunczétól Gyurcsányon át Bajnaiig erős a mezőny). Meg kell védenünk egymást, a közösségi médiában és a való világban, minden szinten! Álljunk ki bátran, és előbb-utóbb legyőzzük a történelmünknek ezt az újra és újra bekövetkező elfajzását.
