Egy február 2-án a Bihar megyei Érmihályfalva határában bekövetkezett tragikus autóbalesetben életét vesztette Kovács Zoltán, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt főgondnoka. Ma helyezik örök nyugalomra az érmelléki kisváros református temetőjében, 14 órakor.
Kovács Zoltán 1953. augusztus 8-án született a trianoni diktátummal Romániához került, határ menti Érkörtvélyesen, Temesváron szerzett agrárgépészmérnöki diplomát, a rendszerváltásig és azt követően pár évig a szakmájában dolgozott. Közéleti és politikai szerepvállalása 1989 után a közösségi érdekvédelemben és az egyházi szolgálatban nyilvánult meg. 1992-tól a Bihar Megyei Tanács tagjává, 2000-ben a román parlament választották az RMDSZ színeiben. 2004-től 2012 Érmihályfalva város polgármestere volt, majd önkormányzati képviselő. Egészen a múlt évig a helyi református egyházközség gondnoka volt, közben egyházmegyei és egyházkerületi főgondnok is. Utóbbi világi tisztséget 1999–2009 között Tőkés László püspöksége, 2010-ben pedig Csűry István püspöksége alatt töltötte be.
Az Érmellék és Érmihályfalva magyar közművelődését, iskolaügyét, szőlő- és borkultúráját, spormozgalmát mindvégig messzemenően támogatta. Az RMDSZ országos, megyei és helyi szervezete, a mihályfalvi önkormányzat és a KREK csupán egy Facebook-bejegyzésben búcsúzott a 72 éves korában elhunyt Kovács Zoltántól. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Országos Elnöksége részvétnyilvánító közleményt adott ki. Ez alább olvasható:
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Országos Elnöksége megrendüléssel értesült KOVÁCS ZOLTÁN tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláról.
Érmihályfalva korábbi polgármestere, a Bihar megyei magyar közösség volt parlamenti képviselője, valamint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egykori főgondnoka (1999–2010) életével és munkásságával következetesen szolgálta erdélyi magyar közösségünket. Rendíthetetlen igazságkeresésével mindig az erdélyi magyarság megmaradásának lehetőségeit kutatta, s erről adott tanúbizonyságot az is, amikor 2004 februárjában azon hat magyar képviselő között volt, akik Románia parlamentje elé először terjesztették Székelyföld autonómiastatútumának törvénytervezetét, majd később a nemzeti közösségek kulturális autonómiáját szavatoló törvénytervezeteket. Kovács Zoltán következetesen képviselte abbéli meggyőződését, hogy a közösségi problémáinkra adható leghatékonyabb megoldás az autonómia.
Életszeretete, szelídsége, önzetlensége, a csapatmunkát mindig az egyéni érvényesülés elé helyező alázata, továbbá a politikai táborok egymásnak feszülését mindig értelmes párbeszéddel kezelni akaró örök optimizmusa miatt társai és politikai ellenfelei egyaránt kedvelték és becsülték. Békés önrendelkezési küzdelmünk Kovács Zoltán távozásával egy megbízható, bátor és megalkuvást nem tűrő harcostárssal lett szegényebb.
Emlékét megőrizzük!
