A Magyar Nemzeti Múzeum tagintézményei gazdag programsorozattal emlékeznek meg I. (Nagy) Lajosról születésének 700. évfordulója alkalmából. Az emlékév 2026. március 5-én, a király születésnapján vette kezdetét Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum épületében megrendezett kamaratárlat megnyitásával, majd az év folyamán Visegrádon, az uralkodó egykori rezidenciáján folytatódik.
Nagy Lajos 1342 és 1382 közötti uralkodása Magyarország történelmének egyik legkiemelkedőbb időszaka volt. Az Anjou-házból származó, az Árpád-házzal is rokonságban álló uralkodó négy évtizedes kormányzása alatt Magyarország Európa egyik leggazdagabb és legerősebb királyságává vált. Az ország gazdasági erejét elsősorban a bőséges nemesérclelőhelyek, különösen az aranybányák biztosították. A stabil gazdasági háttér lehetővé tette a belső béke fenntartását, a sikeres külpolitikai fellépést, valamint a kulturális és művészeti fejlődést. Nagy Lajos hódításai és a lengyel trón megszerzése révén Magyarország egy kiterjedt európai birodalom központjává vált. Uralkodása alatt fejlődtek a városok, erősödött a kereskedelem és az ipar, valamint megszilárdult a társadalmi rend jogi kerete. Nevéhez fűződik az első magyar egyetem megalapítása Pécsett.
Érdekesség, hogy a középkorban Nagy Lajos volt az igazságos, jó király mintaképe. Antonio Bonfini, Mátyás király történetírója úgy tudta, hogy Lajos király álruhában járta az országot, és védelmezte a szegényeket a hatalmasok visszaéléseitől, „mi több, álruhában sokszor a király magatartása iránt is érdeklődött, és az együgyűek feleletei alapján olykor önmagát is meg-megzabolázta”.
Nagy Lajos legendás gazdagságából napjainkra csupán néhány kiemelkedő ötvöstárgy és az egykor messze földön keresett aranyforint maradt fenn, legalábbis Magyarországon. Egykori székhelyén, Visegrádon azonban számos olyan tárgy került elő a föld alól, amelyek udvara egykori fényéről árulkodnak. A kamarakiállítás ezekből a különleges emlékekből nyújt reprezentatív válogatást, bemutatva a 14. századi magyar királyság gazdasági és művészeti erejét. A nagy uralkodó egykor messze földön híres várai és palotái ma romokban hevernek, a modern digitális technológia azonban lehetővé teszi virtuális újjáélesztésüket, amit a kiállításban megtekinthető film mutat be.
A tárlat központi eleme egy drágakőberakásos liliomos korona, amely az 1370-es évekből, tehát Lajos uralkodása idejéből származó elemként van jellemezve leírásában, amelynek eredeteként Luxemburgi Zsigmond király és császár nagyváradi sírját jelölték meg, akit 1437-ben temettek Szent László mellé a váradi várban állott székesegyházban. A Kolba Judit – Alexandru Sășianu – Hapák József szerzőhármas által jegyzett, 1992-ben megjelent Szent László és városa című történelmi albumban is szerepel ez a műremek a híres váradi királysírok egyik leleteként, amit 1755-ben találtak meg. Asz szerzők így írnak róla: „A sírlelet egy liliomos ereklyekoronát őrzött meg napjainkig: feltehetően Zsigmond temetésekor levették az addig használt, a XIV. században készült koronát valamelyik Szent László-ereklyetartóról, s az került a sírjába.”
Nagy Lajosnak ugyanakkor valós kapcsolata volt a Szent László alapította Váraddal, koronázása után első útja – amellyel mintegy politikai hitvallását is kinyilvánította – ide vezetett, a példakép Szent László sírjához, ráadásul később is tiszteletét tette itt. Leányát, I. Máriát, akit törvényes fiúsítása után apja halálakor Magyarország uralkodójává koronáztak 1382-ben, s aki később Zsigmond felesége és társuralkodója lett, szintén Szent László mellé temették, amikor 1395-ben tragikusan fiatalon meghalt.
A Nagy Lajos király kincsei című időszaki kamaratárlat a Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Lapidáriumában tekinthető meg december 31-ig. A kiállítás bármely, az adott napra érvényes kiállítási belépőjeggyel látogatható.
