Tari Tamás a Mandiner.hu portálon tette közzé Ukrán pokol Máramarosszigeten: amikor a magyarok még a román megszállást is megváltásként élték meg című, kevéssé ismert történéseket felidéző írását.
1918–1919-en fordulóján az Osztrák–Magyar Monarchia váratlan gyorsasággal forgácsolódott szét az első világháborús katonai vereség, a politikai puccsok, forradalmak, nemzetiségi villongások és idegen katonai megszállások pörölycsapásai alatt. A Magyar Királyság ezeréves területének legvédtelenebb része, Kárpátalja a Kárpátokon túlról betörő ukránok és a felheccelt helyi szélsőségesek rémuralmát nyögte, az ő bábáskodásuk alatt működő államszerűség pedig szemet vetett egy fontos magyar városra: Máramarosszigetre. Az „új honfoglalók” azonban nem számítottak rá, hogy a többi területrabló is célkeresztbe veszi a vármegye székhelyét, és a románokkal kell megbirkózniuk a zsákmány érdekében.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt magyarokkal az ukrán soviniszták az első világháború után. A hiénaharc és a végül bekövetkezett román megszállás máig beszédes, gyötrelmekkel teli krónikáját örökítette meg az utókornak titkos naplójában dr. Szent-Gály-Faur Aurél, Máramarossziget akkori főjegyzője, aki leírta, hogyan vívott szabályos csatát egymással az ukrán és a román katonaság a városért, és hogy a rettegő lakosság miért remélte, hogy inkább Regátból, és nem a Galíciából érkező hódítók igája alá kerül, ha már mindenáron idegen járom alá kellett kerülniük.
További részletek itt olvashatók.
