„Miért nem vehetjük meg? Anyu, a p…ba, vedd meg!” – a legtöbb szülő először lefagy, majd nyakig vörösödik, amikor 3-4 éves gyereke száját káromkodás hagyja el nyilvános helyen vagy otthon. A csúf beszéd és káromkodás bizonyos helyzetekben nem csupán rossz szokás.
Kísérletek igazolják, hogy a káromkodás képes kitolni a fájdalomküszöböt, vagyis egyfajta megküzdési technika. Egy angliai kísérletében a résztvevők kezét jeges vízbe mártották, ami általánosan alkalmazott teszt a fájdalomküszöb mérésére. Mint kiderült, azok az alanyok, akik ez idő alatt trágár indulatszavakat használhattak, 32 százalékkal jobban tűrték a fájdalmat, mint azok, akiknek csendben kellett viselniük a megpróbáltatásokat.
De különösen gyerekeknél nem mindegy, hány éves korban és milyen helyzetekben jelennek meg beszédjükben a trágár kifejezések. A szakemberek szerint büntetés helyett érdemes megtanítani a gyereknek, hogyan fejezze ki és kezelje az indulatait. Erre játékos, következetes módszerekkel ösztönözhetjük.
Ha káromkodik a gyerekünk, a klinikai szakpszichológus szerint elsősorban azt érdemes megérteni, miért használja a gyerek a trágár kifejezéseket, és hogyan lehet számára más, egészségesebb módot mutatni az indulatai kifejezésére. A gyerekkorban előforduló káromkodás legtöbbször a kíváncsiság, a feszültséglevezetés vagy a felnőttek reakcióinak tesztelése miatt történik.
Maga a káromkodás indulatlevezető funkcióval bír, és tulajdonképpen a stresszre adott válasz, az agresszió, a düh levezetésének egy formája. Ha valaki tömegközlekedéssel utazik munkába, de lerobban a busz, a villamos, a felnőttek szájából is akarva-akaratlanul kicsúszik egy-egy cifra kifejezés. Ilyenkor valóban csökken a feszültség. A trágárságnak lehet helye és ideje gyereknél és felnőttnél egyaránt, hiszen ha valaki ettől megnyugszik, ha el tudja engedni a mérgét, akkor hasznos is lehet − hangsúlyozza a szakember, hozzátéve: az a nem mindegy, milyen szavakkal tesszük mindezt, pláne nem gyerekként.
Az sem nem mindegy, mennyi idősen kezd trágár szavakkal dobálózni a gyerek. Ha egy hároméves kisgyerek száját hagyja el egy-egy csúnya szó, a szülők arcára kiül a döbbenet. Nem kell frászt kapni és sarokba állítani a kicsit: a gyerkőc ilyenkor még nincs tisztában a csúnya szavak jelentésével, annyit érez csupán, hogy ezek a szavak érzelmileg telítettek. Idővel világossá válik számára, hogy egy-egy ilyen szóval képes a leginkább felhívni magára a figyelmet – mutatott rá a szakpszichológus.
Ha a verbális agresszió iskolásként válik rendszeressé, akkor sem érdemes retorziót alkalmazni, mert az csak olaj a tűzre. Ösztönözzük a gyereket arra, hogy megossza velünk a dühe okát – így sokkal kisebb igénye lesz arra, hogy a feszültségét agresszív formában, például verekedéssel, káromkodással vezesse le.
Az alábbi módszerrel talán leszoktatható a kisgyerek a trágár szavak használatáról:
Rajzoljuk a gyerekünknek egy kacskaringós utat, amelyen keresztül fel lehet jutni egy csodaszép várba. Ebbe a várba csak úgy juthat fel, ha összegyűjti az összes matricát. Ha a gyerek meg tudja állni, hogy egész délután nem beszél csúnyán, kaphat egy matricát. Ha egy hét alatt megszerez 5 matricát, hétvégén kaphat egy kisebb ajándékot. Lehet ez egy kirándulás vagy bármilyen más program, a lényeg, hogy a gyereket ösztönözze annyira, hogy érdemesnek találja miatta elhagyni a csúnya szavakat. Ha valamelyik nap trágár kifejezéseket használ, nem szabad visszavenni az addig megszerzett matricákat tőle! Aznap legyünk vele együttérzők, és mondjuk a következőt: „Nagyon sajnálom, de most nem tudunk matricát ragasztani.”
