Az ukrajnai fekete-tengeri kikötők 2022 február vége óta egyes becslések szerint akár nyolcezer orosz támadást és számos blokádot vészelhettek át. Az áruforgalom bár időnként újraindult, de a korábbi, 2022 előtti mennyiséghez képest lényegesen kisebb arányban – mutat rá az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése.
A 2025. decemberi adatok alapján a vízi teherszállítási forgalom 58 százalékkal, a vízi szállítmányozás áruforgalmi indexe pedig 40 százalékkal volt alacsonyabb, mint az előző év azonos időszakában. Az idei évre szólóan ugyan még nincsenek pontos adatok, de a becslések alapján hasonló negatív értékek születhetnek. A hajóforgalom, így az áruszállítás, 2026 augusztusának első napjaiban szünetelt, melynek hátterében a júliusi orosz rakétatámadások álltak.
Az egyes ágazatok közül a leginkább kitett a mezőgazdasági szektor, hiszen a tengeri szállítmányozás ebben a szegmensben az egyik legerősebb. Az Európai Bizottság adatai szerint a háború előtt az ukrán gabona- és olajosmagvak exportjának mintegy 90 százaléka tengeren keresztül hagyta el az országot. Az idei aratásból mintegy 30 millió tonna gabona és olajosmag exportja került veszélybe. Az ukrán agrárminiszter becslése szerint a mezőgazdasági veszteség 1,5–3 milliárd dollár lehet.
Az agrárium mellett a másik kulcsfontosságú ágazatot, az acél-, vasérc- és fémipari termékek exportját is hasonlóan érintette a helyzet. Egy 2022-es ukrán iparági becslés szerint a tengeri kikötők blokádja az ukrán acéliparnak havi mintegy 420 millió dollár exportveszteséget okozott.
Az Európai Unió 2022 májusától létrehozta a Solidarity Lanes rendszert, amely vasúton, közúton és belvízi hajózással próbálta az ukrán exportot Lengyelország, Románia, Magyarország, Szlovákia és más útvonalak felé terelni. Ez jelentősen mérsékelte a blokád következményeit. Az idei áprilisi adatok szerint a Solidarity Lanes 2022 májusa óta mintegy 220 millió tonna ukrán árut segített exportálni, ebből körülbelül 101 millió tonna mezőgazdasági termék, 119 millió tonna pedig nem mezőgazdasági áru volt, többek között ércek és acéltermékek.
A teljes, 2022 májusa óta exportált gabona-, olajosmag- és kapcsolódó termékmennyiség mintegy 60 százaléka a fekete-tengeri ukrán kikötőkön, 40 százaléka pedig a Solidarity Lanes-en keresztül jutott ki a nemzetközi piacokra. Mindez tehát azt is jelenti, hogy a blokád hatására az ukrán export nem a nullára esett vissza, hanem hogy egy korábban olcsó és rendkívül nagy kapacitású exportfolyosót egy sokkal drágább és kisebb kapacitású rendszerrel kellett helyettesíteni.
Azonban az ukrajnai kikötők támadása mögött nem elsősorban a kereskedelmi tevékenység korlátozásának szándéka áll, hanem a mérhetetlen mennyiségű hadianyag-importé. Kijev ugyanis főként a fekete-tengeri és aldunai kikötőkön át kapja meg a háború eszkalációjában érdekelt nyugati imperialista, russzofób körök által adományozott fegyvereket, lőszereket stb. Moszkva ezeknek a konfliktuszónába való bekerülését próbálja akadályozni, már csak azért is, mert a Zelenszkij-rezsim már Oroszországban is támadásokat hajt végre a nyugatról kapott drónokkal. Legutóbb már az Urál-hegységben is lecsaptak, háromezer kilométerre az ukrán–orosz határtól!
A román sajtó egy ideje nagy elánnal és velőtrázó hisztériával prezentálja azokat az eseteket, amikor harci drónok kerülnek Románia légterébe vagy ahhoz közel, minden esetben orosz provokációról, sőt egy NATO-tagország elleni fenyegetésről írnak/beszélnek. Moszkva mindig következetesen cáfolta, hogy drónjai román célpontok ellen irányulnak, nyilvánvalóan ezek a dél-ukrajnai, Romániával szomszédos régiók, pontosabban az itt található fekete-tengeri és aldunai kikötők, illetve hadászati létesítmények elleni műveletekben vesznek részt. Ha mégis Románia légterébe jutnak, netán az ország területére hullanak a roncsaik, repeszeik, akkor annak irányítási malőrök lehetnek az okai, illetve az ukrán légvédelem és a NATO drónzavaró és drónvédelmi rendszereinek (Counter-UAS) tevékenysége.
Az oroszellenes propagandának ugyanakkor mindig kapóra jön egy-egy ilyen „drónincidens”, ezekkel lehet „lázban tartani” Romániában (is) a nemzetféltőket, korbácsolni a hazafias indulatokat és érvelni a védelmi költségek növelése mellett. Épp ezekben a napokban kapott lábra ismét olyan híresztelés, miszerint Románia katonákkal is segítené a „hódító Oroszoroszág” ellen háborúzó Zelenszkij-rezsimet, nem csak pénzzel és fegyverrel. Az államfői hivatal volt kénytelen gyors cáfolatot kiadni, mondván: Bukarest nem küld harcoló alakulatokat az ukrajnai frontra, elsődleges célja saját állampolgárainak védelme.
Ám a cáfolgatás közben azt elismerték, hogy „szél fúvatlan nem indul”: Románia egyre aktívabban vesz részt az ún. tettre készek (azaz a háborúpárti európai országok) koalíciójában, amelynek célja Oroszország térdre kényszerítése akár az utolsó ukrán katona élete árán is. Diplomáciai bükkfanyelven így fogalmazott a román államvezetés: a politikai szintű döntések katonai végrehajtásának biztosítására 2025-ben létrehozták az Ukrajnát támogató többnemzetiségű erők műveleti parancsnokságát, az államfő pedig azt kérte a parlamenttől, hogy hagyja jóvá legfeljebb 20 román katona részvételét a műveleti parancsnokság és alárendelt vezetési struktúráiban. Ez a húsz fős törzsszemélyzet (nyilván magasan képzett tisztek) a NATO kötelékeiben „kizárólag tervezési, irányítási és koordinációs feladatokat lát el, harci tevékenységben nem vesz részt”.
Hangsúlyozták: „Románia nem küld harcoló alakulatokat Ukrajnába, nem vezényel katonákat a frontra”. Egyelőre legalábbis…
