Egyre több megrázó beszámoló lát napvilágot arról Magyarországon, hogy súlyos állapotú, önellátásra képtelen betegeket bocsátanak el a túlterhelt fővárosi kórházakból, miközben családjaik kétségbeesetten próbálják megszervezni további ápolásukat.
Egy 85 éves férfit olyan állapotban küldtek haza, hogy már két ember segítsége szükséges a felültetéséhez, egy másik beteg nem sokkal a kórházból való elbocsátása után meghalt, egy kerekesszékes férfira pedig a hideg utcán találtak rá a széke mellett, a járdán fekve, a kihűlés küszöbén.
Egy ápolónő így fogalmazott a közösségi médiában: „43 éve nővér vagyok. A Bajcsyban is dolgoztam. Nincs irgalom!” Hozzátette, hogy a családnak jelentős anyagi és személyes áldozatot kell vállalnia a Bajcsy-Zsilinszky Kórházból kidobott idős édesapja ellátásáért. Egy másik beszámoló szerint a kistarcsai Pest Megyei Kórházban kórházban egy hatágyas szobába hét beteget zsúfoltak, egyikük meghalt, egy másikat pedig kikötözve tartottak.
Az Index egyik olvasójának 83 éves apósa egy elesés után került a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinikájára. A család szerint az idős, demenciával élő férfi három héttel korábban még önállóan járt és evett, a kórházi kezelés alatt azonban fokozatosan mozgásképtelenné vált. Hozzátartozói azt állították, hogy az orvos végül közölte velük: a betegnek távoznia kell, mert másnak van szüksége az ágyra.
A helyzet súlyosságát egy utcai szociális munkás beszámolója is érzékelteti. Október 16-án hajnalban egy budapesti belvárosi utcában, kerekesszéke mellett, a földön fekve találtak rá egy férfira, akit elmondása szerint előző nap bocsátottak el egy fővárosi kórház krónikus osztályáról. A külső hőmérséklet mindössze hét fok volt, a férfin pedig már az áthűlés jelei mutatkoztak. A szakember szerint a férfi mindkét lábát részlegesen amputálták, epilepsziával és pszichiátriai betegséggel is küzdött, rendszeres sebkezelésre szorult, és önállóan tisztálkodni sem tudott. Gyógyszereihez sem fért hozzá, és öngyilkossági gondolatai támadtak.
A fővárosi kórházak belgyógyászatain kialakult válság egyre súlyosabb ellátásszervezési problémákra világít rá. A sajtóbeszámolók szerint Budapesten mintegy 750 belgyógyászati beteg elhelyezése vált problémássá, köztük hozzávetőleg 200 hajléktalan emberé. Egyes krónikus belgyógyászati osztályokon az új betegek felvételét is korlátozhatták, miközben a bent fekvők ápolási idejének meghosszabbítása is kérdésessé vált.
A helyzet heves politikai vitát váltott ki: az idétlen táncikálásairól, rángatózásairól elhíresült Hegedűs Zsolt, a Tisza-kormány egészségügyi minisztere a szociális ellátórendszer hiányosságait is okolja és folyton az előző kormányra mutogat vissza, Takács Péter, volt egészségügyi államtitkár viszont embertelennek nevezte a betegek hazaküldéséről szóló intézkedéseket, és az egészségügyi szakdolgozók és a betegek hozzátartozói is felháborodásuknak adtak hangot. Takács doktor úgy fogalmazott: „Emberséges Magyarországot ígértek, embertelent kaptunk.”
