Az 1568. január 13-i tordai országgyűlés nemcsak saját korában számított kiemelkedő mérföldkőnek, igencsak időszerű mai szemmel nézve is, hiszen Erdély ezen a napon példát mutatott a világnak vallási türelemből és lelkiismereti szabadságból – hangsúlyozta Nagy János ma Kolozsváron, ahol a magyar miniszterelnöki irodát vezető államtitkárként a Magyar Unitárius Egyház ünnepségén vett részt a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot törvényben rögzítő történelmi esemény 456. évfordulóján, a vallásszabadság napján.
Beszédében Magyarország kormánya nevében az unitáriusok himnuszával köszöntötte a belvárosi unitárius templomot megtöltő ünneplőket, és az erdélyi unitárius vallás egyediségét méltatta. Elmondta: ez a nap az unitárius egyház születésnapja, de a magyaroknak is ünnep „idebenn és odakünn”. Rámutatott: a tordai országgyűlés türelemre int, és mai világunkban a türelem, a másik véleményének, álláspontjának, hitének elfogadása ritka, mint a fehér holló.
„A türelemhez hit kell, erő és magabiztosság. A nyugati progresszív liberalizmus ezzel szemben már megtagadta Istent, megtagadta a nemzetet, és újabban megtagadta a családot is. Éppen ezért az ő szemükben ma szálka lett minden olyan közösség, amelynek van Istene, van hazája és van tartása” – mondta a történelmi Bihar vármegye mai magyarországi részén, Bárándon született politikus. Hozzátette: a türelem előszobája a tisztelet, de mások szokásainak, nézeteinek, gondolatainak tiszteletben tartása távolról sem jelenti azt, hogy el is kell fogadni, és követni kell őket. „Sőt, a saját hitvallásunk, alkotmányunk, törvényeink védelmében nem fogjuk hagyni, hogy olyan destruktív és káros ideológiát erőltessenek ránk, amelytől a keresztény embert a hideg is kirázza” – mondta Nagy János. Kifejtette: a tisztelet csakis kölcsönös lehet, és az egyik legalapvetőbb dolog, amit az egyik ember, közösség, nemzet adhat a másiknak. Aláhúzta: a magyarok nem kérik, hogy mások egyetértsenek, azonosuljanak azzal, amit Istenről, hazáról, családról, Európáról gondolnak, csupán azt, hogy fogadják el, és cserébe ők sem szólnak bele más országok ügyeibe. „Ez a magyar toleranciaajánlat” – mondta, reményét fejezve ki, hogy a júniusi európai választás után lesz kéz, amelybe bele lehet csapni.
Végül azt mondta: ha az európaiak meg akarják érteni, mit gondolnak a magyarok, a közép-európaiak Európáról, el kell jönniük Erdélybe, Kolozsvárra, „mert Erdély erre a türelmi alapra épült”.
A házigazdaként felszólaló Kovács István unitárius püspök megköszönte a magyar Országgyűlésnek, hogy a vallásszabadság napjává nyilvánította január 13-át, hozzátéve: hasonló döntést vár a román és az európai parlamenttől is. Mint fogalmazott, a tordai döntés azért volt lehetséges, mert „ott volt az Úr lelke”, az akkori elöljárók Isten felé tudtak fordulni, és az isteni magasságból az emberekre tekinteni. Rájöttek, hogy a szabadság olyan kegyelmi ajándék, amelyet nem úgy lehet elérni, ha kicsavarják egymás kezéből, hanem csak úgy, ha egymásnak is elajándékozzák – mondta.
Az ünnepi alkalmon az erdélyi magyar, román és szász egyházak képviselői olvastak fel egy-egy igerészletet, ki-ki a maga anyanyelvén, majd Rácz Norbert Zsolt és Rácz Mária belvárosi unitárius lelkészek hirdettek igét. Az ünnepi istentiszteleten közreműködött Potyó István orgonaművész, Bodó István trombitaművész, Szép Gyula Bálint hegedűművész, Kasabián Kamilla, a kolozsvári zeneakadémia brácsa szakos hallgatója, valamint a János Zsigmond Unitárius Kollégium Péterffy Gyula Kórusa, Ördög Ödön karnagy vezényletével.
Az ünnepség Dávid Ferencnek (1510–1579), az Erdélyi Unitárius Egyház alapítójának a templom melletti szobránál folytatódott, ahol Andrási Benedek püspökhelyettes mondott imát, majd Farkas Emőd főgondnok emlékeztetett az egyházalapító püspök köztéri szobrának öt évvel ezelőtti felállítására, melyet a jelenlévők megkoszorúztak. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében Mátis Jenő országos alelnök és dr. Schwartz Róbert Kolozs megyei elnök helyezték el a tisztelet és emlékezés koszorúját.
