Megfellebbezte a zilahi önkormányzat a Kolozsvári Táblabíróság restitúciós határozatát, ezért ismét a román legfelsőbb bíróságon folytatódik a per a Zilahi Református Wesselényi Kollégium régi épületének tulajdonjogáért. Sokan úgy tudják, hogy egykor ebben az épületben tanult Ady Endre, ami nem igaz.
A fellebbezés tényét állítólag a Királyhágómelléki Református Egyházkerület még hivatalban lévő, de ez évben utolsó mandátumát kitöltő püspöke közölte a Facebookon, saját magánprofilján. Csűry István saját értesüléseire hivatkozva közölte a fellebbezés tényét, noha erről hivatalos értesítést a KREK még nem kapott. Nem kizárt, hogy forrása ezúttal is Seres Dénes „örökös” szilágysági RMDSZ-es „jogász-képviselő”, aki a táblabírósági döntést is pártvonalon kommunikálta ki, ezzel is önmagát állítva reflektorfénybe.
A püspök ugyanakkor félreérthetően fogalmazott bejegyzésében: „A 375 éves intézet ősi épülete az utóbbi hetven esztendő alatt szüntelenül kopott, mint gazdátlan, árván hagyott jószág. Jogos tulajdonosát, az egyházat kitiltották; az államosítók mint bizonytalanul megtartható zsákmányt mostohán kezelték.” A restitúciós per tárgyát képező ingatlannak ugyanis semmi köze ahhoz az iskolához, aminek létrejöttét 375 évvel ezelőttire teszik. Ezt a „kerek évfordulót” múlt év decemberében ünnepelték meg, a 30 évvel ezelőtt – de nem a szóban forgó épületben – újraindult Református Wesselényi Kollégium jubileumával együtt. A zilahi református gimnázium idejének és módjának keletkezése pontosan nem ismert, mert az egyházi levéltár 1703-ban leégett. Ami bizonyos: az iskola legrégibb pecsétnyomóján a következő körirat található: „SIGIL GIMNASII REFOR: ZILAHENSIS 1646”. A városban csak 1864 óta működött olyan középfokú tanintézet, amelyben a mai értelemben érettségizni is lehetett. Számos sajtóorgánumban az jelent meg az elmúlt hetekben, miszerint „a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumnak szimbolikus értéket ad, hogy 1892 és 1896 között ebben az intézményben tanult és érettségizett Ady Endre”. Ez így nem felel meg a valóságnak, ugyanis a költő az 1859–61 között épült iskolában tanult, aminek a neve az ő idejében Zilahi Államilag Segélyezett Evang. Református Kollégium volt. A most per alatt álló iskolaépület nem is olyan „ősi” – mint az idézett püspök véli –, ugyanis 1902–1903-ban épült, jóval Ady tanulmányai után, mégpedig a régi helyére. A mecénásokként is jól ismert Wesselényi család neve is csak ekkortól került bele a tanintézet elnevezésébe. Még a komolyabbnak tűnő kiadványokban, bédekkerekben, útleírásokban is az a hamis állítás szerepel a mai kollégium fotója alatt, hogy „itt tanult” vagy „ide járt” Ady Endre…
A Zilah központjában álló Református Wesselényi Kollégium épületét a kommunista román állam a református egyháztól vette el az 1948-as államosítás során. Az idők során lelakott, különböző iskolatípusoknak, ma már csak román tannyelvű állami főgimnáziumnak helyet adó patinás épületet 2003-ban igényelte vissza a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. A bukaresti restitúciós bizottság azonban bizonyos iratok hiányára hivatkozva elutasította a visszaszolgáltatást. Ezt a határozatot az egyház megtámadta a Kolozsvári Táblabíróságon, de első fokon elveszítette a pert. Fellebbezése nyomán a román legfelsőbb bíróság 2019 októberében visszaküldte az ügyet az első fokon eljáró bíróságra. Az ítélőszékek portálján közölt ítéletkivonat szerint az újratárgyalás nyomán a táblabíróság csak részben hagyta jóvá az egyház kérését. Bizonyos épületszárnyakért az egyháznak fizetnie kell, másokért viszont kárpótlást kap.
A még mindig birtokon belül lévő önkormányzat nyilvánvalóan megpróbálja megakadályozni a „vagyonvesztést”, ez állhat a beharangozott fellebbezés mögött. Csűry püspök szerint bármi is történjék, az egyház is élni fog a fellebbezés jogával, ami szerinte annyit jelent, mint „segítségül hívni Istent”.
Az egyháznak „hivatalból” is bíznia kell az isteni gondviselésben, ám aligha bízik a román igazságszolgáltatásban, amit az is jelez, hogy budapesti kormánytámogatásra pályázva máris egy új magyar iskola felépítésén munkálkodik Zilahon.
