Mit sem javult a magyar főváros aluljáróinak állapota az elmúlt hónapokban, egy évben, továbbra is a bűz, a kosz és a penészszag jellemzi a föld alatti folyosókat. Karácsony Gergely balliberális főpolgármester a hajléktalanokkal sem ér rá foglalkozni, mert folyvást ideológiai célokat kerget – írja a Magyar Nemzet.
Áldatlan állapotok uralkodnak a budapesti aluljárókban, amelyeket leginkább a kosz és a bűz jellemez. A probléma nem újkeletű, miként arról a fővárosi sajtó is többször beszámolt, van, ahol a mindennapok részei az illuminált hajléktalanok, az összeszólalkozások, a drogosok, de van sok más probléma is. Mindezeknek szem-, orr- és fültanúi a magyar fővárost felkereső határon túli magyarok is.
Az Astoriánál például javítani kellene a burkolatot, a Nyugatiban elektromos kábelek lógnak a plafonról, a Corvinnál pedig még mindig gyalázatos a mennyezet állapota. Ráadásul több kukára és takarításra is szükség lenne.
A Metropol is arról cikkezett, hogy a fővárosi aluljárókban a helyzet csak romlik, a csatornák bűzlenek, az átkelők a csavargók életvitelszerűen lakott helyeivé váltak, és a graffitik évek óta ugyanott vannak, mintha csak díszítőelemek lennének. A Nyugati tér és a Corvin negyed aluljárója rendszeresen beázik. Vizes foltok, penészszag, málló mennyezetek fogadják azokat, akik a metróhoz igyekeznek. Közben az aluljárók burkolata több helyen balesetveszélyes, és a világítás sem mindenhol megfelelő.
Egy 2024-es közvélemény-kutatás szerint a budapestiek 63 százaléka nem érzi magát biztonságban az aluljárókban, főként a belvárosi és kelet-pesti csomópontokban. Sokan elkerülik ezeket a tereket sötétedés után, különösen a nők, akik zaklatásoktól és agresszív hajléktalanoktól tartanak. Az előző főpolgármester, Tarlós István szigorú hajléktalanpolitikája után a tehetségtelen és tehetetlen Karácsony Gergely a lovak közé dobta a gyeplőt, a hajléktalanok Budapest legtöbb terén és közterületén feltűntek. A Karácsony-féle városvezetés ugyanis évek óta nem hajlandó tudomást venni arról, hogy a budapestieket zavarja az állandósulni látszó randalírozás, hogy a közterületeken és az aluljárókban gyakran kerülgetni kell az emberi ürüléket, vagy a hangoskodó, gyakran a járókelőket és egymást vegzáló hajléktalanokat.
A fővárost a csőd szélére lavírozott főpolgármester közben sorozatos pénzpazarlási botrányokban evickél, rendre forintmilliókkal stafírozza ki az őt körülvevő és támogató politikusi és „menedzseri” klikket, miközben a bűnüldöző szervek nem találnak fogást rajta és praktikáin.
