Nagyszabású kiállítással emlékezik A bölcselet szobrásza címmel a száz éve Nagyváradon született Wagner Nándor szobrászra szombattól a budapesti Műcsarnok.
Wagner Nándor különös életműve három korszakra tagolódik és három országhoz – Magyarországhoz, Svédországhoz és Japánhoz – kötődik, így élete során háromszor indította újra művészeti karrierjét – emlékeztetett az MTI-hez tegnap, az ünnepélyes tárlatnyitó napján eljuttatott közleményében a Műcsarnok. Ezt a közlést azzal mindenképpen ki kell egészíteni, hogy a szobrász már a Trianon utáni Romániában született, mégpedig Nagyváradon, ahol emléktábla áll 2005 decembere óta a szülőházán. Wagner csak a második világháború idején került fel a fővárosba tanulni, 1946 után telepedett le Magyarországon.
Wagner Nándor pályakezdő időszakában tervezett szobrai közül a mai napig látható az 1955-ben átadott, dunaújvárosi Vízhordó lány című kútszobra, ám más monumentális köztéri szobrait csak életműve lezárulta után avatták fel Magyarországon, a japán–magyar Academia Humana – Wagner Nándor Művész Hagyatékát Ápoló Alapítvány támogatásával – írták a centenáriumi tárlat szervezői, a Filozófiai kert című gellérthegyi szoborkompozíciójára utalva. Holott a szobrász kibontakozó tehetségének legfőbb bizonyítéka az a zseniális József Attila-szobor, amit csak megalkotása után félszáz évvel sikerült kiönteni és felállítani szülővárosában. A remekmű ma Nagyvárad egyik legértékesebb köztéri műalkotása, a Petőfiről elnevezett egykori Schlauch-kertben található.
A szobrászművész 1956-ban Svédországba emigrált, ahol karrierje kiteljesedett, az itt töltött időszak jelentőségét számos köztéri szobra jelzi. Emléket állított a második világháború lengyel áldozatainak, de Selma Lagerlöf Nils Holgerson csodálatos utazása című művének Márton lúdját is megformázta. Svédországban megismert képzőművész feleségével, Akiyama Chiyóval 1969-ben Japánba költöztek, ott építették fel saját műteremházukat, amelyhez a tárlaton is megjelenített, a keleti és nyugati kultúrákat egyesítő teaház is tartozik.
Wagner Nándor vélhetően legismertebb alkotása a budapesti Gellérthegyen 2001-ben – nem pedig 2011-ben, ahogy a Műcsarnok közlése nyomán az MTI írta tévesen – felavatott, meditációra hívó szoborcsoport, amely „egymás jobb megértésének” jegyében fogant. Az egyistenhitű vallásalapítók – Japánban elkezdett – megformázásával az alkotó arra kereste a választ, ami az embereket összeköti. A szoborcsoportot ebben a formájában 1997-ben, halálának évében ajándékozta a magyar fővárosnak, felállítását már nem érte meg. A kompozíciót a világ különböző kultúráit képviselő öt alak – Ábrahám, Ekhnaton (IV. Amenhotep), Jézus, Buddha és Lao-Ce – alkotja, akiktől származtathatók a világ nagy vallásai. A körön kívül egy képzeletbeli egyenlő oldalú háromszög egyik oldalán látható három alak: Assziszi Szent Ferenc, Daruma (Boddhidarma) herceg és Mahatma Gandhi.
A műcsarnoki kiállítás középpontjába állított, legkorszerűbb technológiával, 3D nyomtatóval készült szobormásolatok most is együttgondolkodásra buzdítanak. A Fazakas Réka által rendezett kiállítás 2023. február 5-ig lesz látogatható.
