1923. február 6-án Kőszegen született Lóránt Gyula, az Aranycsapat legendás középhátvédje, a sváb eredetű Lipovics családban, aki élvonalbeli futballistakarrierjét a Nagyváradi AC-ben kezdte nyolcvan évvel ezelőtt.
Születésének centenáriumát emlékév szervezésével kívánja megünnepelni az Aranycsapat Testület, szülővárosa és a róla elnevezett helyi futballklub is – jelentették be a Vas vármegyei kisvárosban tartott sajtótájékoztatójukon a szervezők.
Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke az MTI-nek a sajtótájékoztató után kiemelte: Kőszeg példamutató módon ápolja Lóránt Gyula emlékét, ennek a tiszteletadásnak a jele az emlékév szervezésének gondolata is, amelyet az Aranycsapat Testület nemcsak támogat, de maga is bekapcsolódik annak szervezésébe, és várják a további csatlakozókat is. Hangsúlyozta, ha a kezdeményezéshez csatlakoznak azok a települések, sportegyesületek, amelyek Lóránt Gyula életéhez és labdarúgói pályafutásához köthetők, az emlékév akár országossá is bővülhet.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a századik születésnap mellett idén más kerek évfordulók is vannak, hiszen Lóránt Gyula 80 évvel ezelőtt lett a partiumi Nagyváradi AC labdarúgója, amellyel 1944-ben magyar bajnokságot is nyert. 70 éve volt az Európa Kupa-döntő, amikor is Rómában a magyar válogatott Lóránttal a soraiban 3–0-ra verte az olaszokat, illetve szintén 1953-ban, november 25-én rendezték az „évszázad mérkőzését”, az Anglia elleni 6–3-as győzelem során Lóránt szintén a kezdőcsapat tagja volt. A kiemelkedő tehetségű játékos 1952-ben olimpiai bajnok, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmes lett csapatával.
Lomnici emlékeztetett: Lóránt Gyula edzőként is jelentős eredményeket ért el, több német csapat, köztük a Bayern München trénere is volt, később a PAOK Szaloniki csapatával pedig bajnokságot nyert. 1981-ben a görög csapat vezetőedzőjeként hunyt el mérkőzés közben, szívrohamban. Nyugat-Németországban temették el, ahová 1963-ban emigrált, hamvait 2011-ben özvegye és lánya kezdeményezésére hozták haza, és Kőszegen helyezték végső nyugalomra.
A város polgármestere elmondta: a Lóránt Gyula-emlékévet február 6-án, a sportoló szülőházánál rendezett ünnepségen, emléktáblája megkoszorúzásával nyitják meg. Terveik között szerepel, hogy az év során egy labdarúgótornával és egy konferencia megtartásával is tisztelegnek emléke előtt.
Lóránt az érettségi vizsgája után került Váradra, ahová a család is követte. A különböző ifiválogatottakban mutatott meggyőző futballja miatt figyeltek fel rá: a második bécsi döntéssel visszacsatolt területekről a magyar bajnokságba bekapcsolódó, első nekifutásra ezüstérmes Nagyváradi AC képviseletében Rónay Ferenc és Krüger Károly szakosztályvezető mentek a húszéve ifjúért, akik 1943-ban éppen az NB II-es Szombathelyi FC-ben játszott. Az év július 31-én lett a NAC igazolt játékosa, első NB I-es mérkőzését a Szolnok ellen játszotta, élete első élvonalbeli gólját november 21-én lőtte a Gamma válogatott kapusának a hálójába. 1944. júniusában magyar bajnok lett a NAC-cal. (Azóta is több forrás úgy tünteti fel, hogy a NAC volt a magyar futballtörténelem első vidéki bajnoka, ami csak úgy igaz, ha eltekintünk attól, hogy a harmincas években az Újpesti TE többször is megnyerte a bajnokságot, márpedig Újpest megyei jogú várost csak 1950-ben olvasztották bele Nagy-Budapestbe.)
Lóránt a háborús front közeledtével a fővárosba került 1944 őszén, majd onnan a szülővárosába, aztán tovább Ausztriába, végül az amerikaiak fogságába, de sikerült hazakerülnie Nagyváradra, ahol elvett egy kisgyermekes fiatal hadiözvegyet. A NAC-utód Nagyváradi Szabadság SK-nál futballozott egy szezont, de 1946-ban jó pénzért az aradi IT-hez szerződött (a mai UTA elődjéhez), amellyel egy év múlva román bajnokságot nyert. 1947-től már a budapesti Vasasban játszott, 1948 októberében a magyar válogatottban is bemutatkozott, éppen Románia ellen, Bukarestben, amikor is Puskás mesterhármasával 5–1-re nyert az Aranycsapat…
