Mivel az 1850-es években pénzhiány volt az USA-ban, ezért magáncégeket is megbíztak a pénzveréssel, köztük egy magyar gróf vállalkozását. Az általuk készített aranyérmék a mai napig kivételes értéket képviselnek.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc után rengetegen hagyták el Magyarországot, közöttük volt az erdélyi Wass Sámuel gróf földmérő és bányamérnök. Néhány éven belül Molitor Ágostonnal együtt megalapították a Wass, Molitor & Co.-t, amely bányamérnökséggel, majd nemesfémolvasztással és finomítással foglalkozott. Mivel akkoriban a környéken pénzhiány volt, ezért magáncégek is engedélyt kaptak a pénzverésre, köztük Wassék is.
1852-ben mutatták be saját 5 és 10 dollárosukat, majd bejelentették, hogy akár napi 7-8 ezer dollár előállítására képes gyártókapacitásuk van. Végül 10, 20, majd 50 dolláros aranypénzek előállítására is felkérték őket, ekkorra már csaknem meghatszorozták kapacitásukat. 1856-ra átalakult a cég, Wass gróf Uznay Károllyal fogott össze és továbbra is nemes- és színesfémek kinyerésével foglalkoztak.
A gróf 1858-ban, a bulvársajtó szerint gazdag emberként települt vissza Magyarországra, de ez nem igaz, mivel sem ő, sem társai voltak kifejezetten üzletemberek, az 1850-es évek végén vállalatuk teljesen megszűnt. Wass Sámuel vagyontalanul, kifáradva, elkedvetlenedve és megbetegedve tért vissza Európába. Az igaz, hogy közben a Magyar Nemzeti Múzeum számára dollárcímleteket ajándékozott, de ezek zöme megsemmisült az 1956-os forradalom idején, csak 5, 10 és 50 dolláros címletei maradtak meg az utókor számára. Hatalmas értékük van ezeknek az aranypénzeknek az USA-ban is, néhány éve előkerült egy 50 dolláros, amely 114 ezer mai dollárért talált gazdára, ez pedig átszámítva több mint 40 millió forintot ér.
Gróf cegei Wass Sámuel egyébként 1814. január 13-án született Kolozsváron, közgazdász, politikus, dobokai főbíró, országgyűlési képviselő, az MTA levelező tagja volt, a jeles mezőségi Wass család tagjaként szerepel a lexikonokban. Tudnivaló, hogy Wass Imre grófnak, Közép-Szolnok főispáni helytartójának és báró Jósika Rozáliának volt a fia. Gyermekkorát nagyapja, idősb gróf Wass Miklós házánál töltötte Császáriban (ma Vasasszentiván érsze). Nyolc évig tanult a kolozsvári líceumban, már az iskolában a magyar és román nyelven kívül jól tudott latinul, franciául és németül, később szerbül is megtanult. Iskoláit 1833-ban fejezte be, előbb az erdélyi kormányszéknél, később a marosvásárhelyi királyi táblánál működött mint joggyakornok, ahol egy évtizeddel később Avram Iancu is írnokoskodott.
Wasst az 1848. évi pesti országgyűlésbe képviselőnek választották, a törvényhozásnak 1849 februárjáig egyik legszorgalmasabb tagja volt, azután diplomáciai feladatokat kapott. Amerikából hazatérve a 19. század második felének egyik legismertebb-legtekintélyesebb politikusává vált. Budapesten halt meg 1879. március 20-án.
