A dunántúli, Tolna megyei Tevelen, a helyi székely ház udvarán felállított Wass Albert-szobor avatásán az írót idéző Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár azt mondta: „a hazánk itt van, és népünk a magyar”.
Beszédében – amely a választási kampányhoz illeszkedett – felidézte: Magyarországon az első kültéri Wass Albert-szobrot 2005-ben Bonyhádon állították fel, az ő polgármestersége idején, ekkortól „az író visszatért Magyarországra, a Kárpát-medencébe”.
Amikor Wass Albert szobra otthonra talál egy-egy településen, az annak a jele, hogy a magyarság vállalja nehéz sorsú nagyjait – hangzott el. „2010-től határokon átívelően azt üzenjük minden magyarnak, hogy összetartozunk (…) Magyarország kormánya felelősséget visel minden magyar sorsáért, éljen bárhol a világon. Abban is elkötetelezettek vagyunk, hogy támogatjuk a szülőföldön való boldogulást” – hangsúlyozta a politikus. Megjegyezte, nem adhatnánk határozottabb választ Wass Albert üldözőinek, mint hogy immár 1 millió 200 ezer honfitársunk vált újra közjogilag a nemzet részévé, köztük az író fia, Wass Miklós.
Az új szobrot, Túri Török Tibor szobrászművész alkotását az államtitkár, a művész és Erős Pál, a Teveli Székely Kör elnöke avatta fel. A posztamensen Wass Albert-idézet olvasható: „Csak a vér és a nyelv tudja összekötni az embereket, s a közös múlt emléke.”
Gróf czegei Wass Albert 1908-ban született az erdélyi, mezőségi Válaszúton. Pályakezdő verseskötetei az 1920-as évek végén jelentek meg, 1934-es Farkasverem című, Baumgarten-díjjal jutalmazott regénye sikerét követően több, a korabeli Erdély jelenével és regényes múltjával foglalkozó könyve jelent meg, köztük A tizenhárom almafa. Az író a II. világháború végén emigrált, 1952-ig Németországban, majd 1998-ban bekövetkezett rejtélyes (öngyilkosságként elkönyvelt) haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Végső kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai hazakerültek Erdélybe, a marosvécsi Kemény-kastély kertjébe.
Romániában mind a mai napig fasisztának tartja a többségi nacionalista történetírás, mivel a kolozsvári kommunista „népbíróság” 1946-ban távollétében – apjával együtt – „háborús bűnökért és gyilkosságért” halálra ítélte, koholt vádak alapján. Holott tőbb műve románul is megjelent az évek során, nagy közönségsikert aratva.
