Magam is nagykárolyi lévén vegyes érzelmekkel konstatáltam, hogy Kovács István futballbíró személyében szülővárosom egy másik polgára immár Szabó Katalinnal, Johnny Weissmullerrel, Herta Müllerrel, Stefan Walter Hell-lel, Elie Wiesellel és több más olyan személyiséggel került egy társaságba, akik valamilyen téren nemzetközi szintű elismertséget szereztek.
„A román, aki bekerült a világ óriásai közé. Kovács István történelmet ír a bíráskodásban” (Românul care a pătruns printre uriaşii lumii. Istvan Kovacs scrie istorie în arbitraj) – ezzel a címmel a bukaresti Adevărul 2025. február 20-iki lapszámában jelent meg cikk. Bár karrierje elején még azzal támadták, hogy rosszul beszél románul, Kovács István FIFA-bírót szinte valamennyi román lap immár évek óta következetesen románként emlegeti. Erről csupán annyit: tősgyökeres nagykárolyiként nemcsak őt, de a szüleit is jól ismerem, mindannyian magyarok.
Az 1989 karácsonyán lepuffantott diktátor idején megpróbálták megváltoztatni a sztársportolók „etnikai identitását, elhallgatva, hogy az olimpiai és világbajnoki érmeket nyert fiatalok németek, magyarok, lipovánok stb. voltak” – mutat rá doktori dolgozatában Pompiliu Nicolae Constantin, a Dolce Sport kommentátora. Mégpedig miután előzőleg a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) archívumában, valamint az Országos Levéltár bukaresti és kolozsvári fiókjaiban kutakodott. Constantin szerint 1989 előtt elterjedt „sportolórománosítási” módszernek számított a házasságkötés, ami főként nők esetében hozta meg a Securitate által kívánt eredményt. A kisebbségi nősportolókat román környezetbe „telepítették” át, ahol általában román férjük lett, így a házasságkötés után a nagy nyilvánosság előtt férjük nevén lehetett őket szerepeltetni. Példák: Hedwig (Hedi) Heidrun német kézilabdázónő Gică Georgescu kézilabdázóval kötött házasságot, és felvette férje családnevét. Viorica Viscopoleanut szinte mindenki férje családnevén ismerte, csak kevesen tudták róla, hogy ukrán családban született, lánykori neve Belmega volt.
Gyakori románosítási módszernek számított a kisebbségi sportoló nevének megváltoztatása is. Például Szabó Katalin zágoni születésű székely tornász Los Angelesben, az 1984-es nyári olimpiai játékokon négy aranyérmet szerzett Romániának, továbbá kétszeres világ- és Európa-bajnok volt. A Securitate rá akarta venni a családját, hogy vezetéknevüket románosítsák Sabăura, azonban a szülei nem egyeztek bele, ezért Ecaterina Szabo néven vált ismertté. A lipován (deltai orosz) nemzetiségű Ivan Patzaichin kenulegenda négy olimpiai arany- és három ezüstérmet nyert. Neki azt sugallták, hogy a nevét változtassa Patzaichinescura, de elutasította. Mások befolyásolása azonban sikerrel járt. Például a Ludovic Sătmăreanu néven ismertté vált negyvennégyszeres országos, nyolcszoros olimpiai válogatott labdarúgó Szatmári Lajosnak született, éppen ma 81 éve, Nagyszalontán. A nagyváradi Szatmári Sándor többszörös olimpiai, illetve huszonnyolcszoros román válogatott focistát Alexandru Sătmăreanu (Sătmăreanu II) néven ismerte a közönség. A szurkolók által Iosif Vigu néven ismert labdarúgó 22 alkalommal a román válogatottban, két alkalommal az olimpiai válogatottban szerepelt. Őt igazából Vígh Józsefnek hívják, Érsemjénben született. Két Bihar megyei magyar focista közül Kulcsár Sándorból Alexandru Culceart, Székely Ernőből Dan Danielt csináltak, ráadásul utóbbiból hivatalosan is (félóra alatt kapott teljesen új papírokat s ezzel új identitást). A német Hans Moser a román kézilabda-válogatott tagjaként kétszer nyert világbajnokságot, 1964-ben „a világ legjobb kézilabdázójaként” is emlegették. Az ő nevét a román sajtóban következetesen Ioan Moser változatban szerepeltették.
Nem folytatom a P. N. Constantin által felsorolt példák ismertetését, hiszen a lényeg így is megfogalmazható: a múlt rendszer idején a Securiate a jelek szerint mindegyikük esetében megpróbálkozott a sztársportolók románosításával.
De 35 évvel a rendszerváltás után miért románosítják a nyilvánvalóan magyar FIFA-bírót? És miért románosítanak továbbra is minden olyan személyt, aki nemzetközi szinten bármilyen téren elismertséget szerzett? Mert Romániában még mindig ez történik. Ráadásul időnként olyan esetekben is, amikor a románosítás mellett még hamis érveket sem lehet felhozni…
„Hányan tudjuk, hogy az első hollywoodi Tarzan-film főszerepét román játszotta?” (Câţi dintre noi ştim că primul Tarzan, produs la Hollywood, a fost interpretat de un român?) Ez az idézet a Cancan 2015. február 8-iki lapszámából való, de a kérdésbe burkolt állítást többé-kevésbé hasonló változatban az Adevărulban és sok más román lapban is láttam már. Holott Johnny Weissmüller 1904-ben az Osztrák–Magyar Monarchia idején és területén született, bánsági sváb szülei még abban az évben kivándoroltak az Amerikai Egyesült Államokba – tehát se a kis, se a nagy Johnnynak nincs köze Romániához!
Mivel Nobel-díjasok lettek, Herta Müllert, Stefan Walter Hellt és Elie Wieselt semmi se menthette meg attól, hogy Romániában minimum román származásúaknak legyenek beállítva. Közülük Müller a Bánságban született, német családban, irodalmi alkotásokat csak az anyanyelvén, vagyis németül ír, a Nobel-díjat német állampolgárként kapta –miután1987-ben a Securitate gyakorlatilag kiűzte, kiutálta Romániából. Stefan Walter Hell szintén bánáti sváb családban született, 1962-ben. Anyanyelvén, németül tanult – ugyanabban a Nikolaus Lenau Gimnáziumba, amelyben Herta Müller is. Hell családjával együtt 1977-ben települt Németországba, tehát már középiskolás korában elhagyta Romániát. Zsidó származása miatt Elie Wiesel Máramarosszigeten élő családja nem kapott román állampolgárságot. Észak-Erdély Magyarországhoz kerülése után jegyezték be magyar állampolgárnak, vagyis Franciaországban, majd az Amerikai Egyesült Államokban történt letelepedése előtt magyar állampolgár volt.
Tehát a rendszerváltásig (a bukaresti hatalom megrendelésére persze) a Securitate románosított. De a lényeg mintha az eltelt 35 évben se változott volna. Illetve csupán annyi módosult, hogy a hírességeket immár nem a Securitate, hanem a tömegtájékoztatási eszközök „hazafias” szellemű alkalmazottai románosítják. Akiket emiatt az emberhamisítást foglalkozásszerűen űző szekusok eszmei utódainak tekinthetünk.
Boros Ernő
