Elkeseredett, de leginkább komikus utóvédharc bontakozott ki a történelmi sikerrel zárult Trump–Orbán-csúcs nyomán. A mélyállam itt felejtett kliensei, alvó és félkómás sejtjei lihegve loholnak kedvenc stúdióikba, nyúlnak a klaviatúráikhoz, hogy bizonygassák a magyaroknak: ami Washingtonban történt, dehogy siker, inkább méretes bukta. Értsd: ne a szemünknek higgyünk, hanem az ő magyarázataiknak.
A globalisták egyik önkéntes tűzoltója, a kimúlt SZDSZ-ből visszamaradt Szent-Iványi István például azt ecsetelte, hogy a Fehér Ház voltaképpen a legalacsonyabb szinten kezelte az egész találkozót. Amit őkelme szerint az bizonyít fényesen, hogy a Fehér Ház honlapján ő nem talált semmilyen közleményt az eseményről. Ó jaj!
Hiszen egy találkozó súlyát, jelentőségét kizárólag az adhatja, ha kilométer hosszúságú közleményeket adnak ki róla. Nem a több órás megbeszélés a lényeg, frászt! Minél fontosabb valami, annál inkább fosni kell róla a szót – sugallja Szent-Iványi. „Egyedül a képgalériában láthatók fényképek a »working lunch«-ról, ami a legalacsonyabb diplomáciai státusú hivatalos találkozónak számít. Ez nélkülözi a katonai tiszteletadást, az Ovális Irodában folytatott tárgyalást, az esti gálavacsorát” – kínlódik az SZDSZ-árva.
Ha fél mondattal akarnánk helyretenni a vergődő szabad madarat, jelezhetnénk: egy munkaebéd is pontosan egy munkaebéddel több mint amire a magyarok által a történelem szemétdombjára hajított SZDSZ és a belőle lakmározó keselyűpártok képesek. Ha pedig bővebben, akkor ismételjük el neki a találkozóról két kedvenc mondatunkat a sok közül: „Viktor, my man! Great leader!”
Hány másik ország vezetőjével beszélt így, ilyen barátian az Egyesült Államok vezetője mostanában vagy úgy általában? Nem tudom. Azt hiszem, nem sokkal. Az viszont tény, hogy a globalistákkal, Szent-Iványi István és a kimúlt SZDSZ valamennyi kedvencével – Zelenszkijtől a brüsszeli bürokratákig – nem így beszél. Velük általában a padlót szokta fölmosni. És milyen jól teszi. Az ukrán elnöknek például a sajtó jelenlétében magyarázta el, hogy az ostobasága és felelőtlensége miatt épp emberek százezrei halnak meg a fronton. Az uniós tintanyalókat pedig úgy ültette a dolgozóasztala köré, mint a kanári madárkákat. Vagy mintha Karinthy Tanár úr kéreméből másztak volna elő. Ők a bukott diákok.
Ahogyan Szent-Iványi is. Egy bukott eszme bukott szolgája. Már nem is bosszantó, csupán röhejes. Ahogy veszettül rohangál ide-oda a szódás szifonjával, oltaná a tüzet. Nem tűnik föl neki, hogy a flakonban benzin van…
Pilhál Tamás / Magyar Nemzet
