A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat rendszeresen jelentkezik hírleveleivel, amelyekben minden egyes alkalommal megállapítja: Romániában a magyarellenes megnyilvánulások továbbra is jelen vannak mind a közéletben, mind a mindennapokban.
A sepsiszentgyörgyi székhelyű Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálatot a Romániai Magyar Demokrata Szövetség hozta létre a romániai magyar közösséget érintő bármilyen természetű hátrányos megkülönböztetés megfigyelése, jelzése és megakadályozása céljából. A civilnek tűnő politikai szervezet vezetője egy volt RMDSZ-es parlamenti képviselő, az ötvenéves Benkő Erika.
Mai hírlevelükben nagyváradi premontrei apát kilakoltatásának ügyével és az FK Csíkszereda futballklub ellen kirótt fegyelmi bírság „aggasztó esetével” foglalkoznak. Ezek az ügyek „nem csupán elszigetelt esetek, hanem rendszeresen előforduló, súlyos társadalmi problémákat jelentenek, amelyek hosszú távon aláássák a közösségek közötti bizalmat és együttélést”.
A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a nagyváradi bíróság csütörtöki, január 29-i ítélete – amely elrendeli Fejes Rudolf Anzelm premontrei szerzetes, a Szent István vértanúról nevezett Váradhegyfoki Prépostság rendházfőnökének, prépost-prelátusának, a magyar premontrei cirkária apátjának kilakoltatását – kapcsán rámutat: az ügy nyíltan jelzi a jogállami garanciák kiüresedését, valamint azt, hogy egy történelmi egyházi közösség intézményi autonómiája bármikor feláldozható politikai és gazdasági érdekek mentén.
„A jelenlegi helyzet lényege egyszerű és súlyos: egy működő egyházi rend vezetőjét jogerős döntésre hivatkozva el akarják távolítani saját rendházából, még azelőtt, hogy az alkotmányos, nemzetközi vagy egyházjogi kérdések érdemi vizsgálata megtörténhetne. Az eljárás gyorsasága, a jogorvoslati lehetőségek formális kezelése és a végrehajtás erőltetése politikai szándékra utal” – írják Benkőék.
Kifejtik: a premontrei rend nagyváradi jelenléte nem adminisztratív részlet és nem ingatlanhasználati kérdés, hanem több évszázados jogfolytonosság, közszolgálat, oktatási és lelkipásztori tevékenység, amely túlélte birodalmak, államformák és politikai rendszerek váltakozását. Most viszont egy modern európai államban az a helyzet állt elő, hogy mindez nem jelent védelmet – állapítják meg.
A jogvédő szervezet szerint nem állja meg a helyét a nagyváradi polgármesteri hivatal érvelése, miszerint közérdekű beruházásra hivatkozva félre lehet állítani egy működő egyházi közösséget. Figyelmeztetnek: ez az érvelés veszélyes precedenst teremt, azt az elvet, hogy a közérdekre hivatkozva bármely autonóm – egyházi, civil vagy kisebbségi – intézmény felfüggeszthető, kiüríthető, majd később újradefiniálható. „Ez az ügy messze túlmutat Nagyváradon. Azt az üzenetet hordozza, hogy a kisebbségi történelmi egyházak jogai nem strukturális jogok, hanem feltételes engedmények, amelyek bármikor visszavonhatók, ha útban vannak” – összegez a szervezet. Hozzáteszi: ez ellentétes az egyházi autonómiát, a kulturális örökség védelmét és a jogbiztonságot alapértékként kezelő európai normákkal.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat hírlevelében kitér az FK Csíkszereda futballklubra a magyar és székely jelképek használata miatt január 28-án kirótt 25 ezer lejes (5 ezer eurós) bírságra is, hangsúlyozva: a Román Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottságának döntése újabb példája annak, amikor a sport keretein belül nyomást gyakorolnak a magyar kisebbségre. „A szankció indoklása formálisan fegyelmi jellegű, valójában azonban világos üzenetet hordoz: a magyar közösségi identitás nyilvános megjelenítése zavaró tényező” – mutat rá a szervezet. A stadionban megjelenő magyar és székely szimbólumok büntetése nem a rend fenntartását szolgálja, hanem a magyar jelenlét kiszorítását a nyilvános terekből, még ott is, ahol az történelmileg és társadalmilag természetes.
Benkő Erika szerint a magyar szimbólumok használatának kérdése olyan szintű ellenkezésbe ütközik mind a román társadalom, mind a román hatóságok részéről, hogy ezen csak az segíthet, ha a nemzeti közösségek szimbólumhasználatát világos törvényi keretek rögzítik.
A premontrei apát esetére visszatérve azt azért le kell szögezni: a rend elleni román állami hadjárat nem újkeletű, a trianoni diktátum után azonnal megkezdődött, és minden rendszerben folytatódott, egy évszázad alatt sikerült a hatóságoknak minden pozíciójukból és vagyonukból kiforgatni a premontrei szerzeteseket. 2026-ban már-már reménytelennek tűnő jogharcot folytat a váradelőhegyi apát az elbitorolt tulajdonokért, sőt, mint a friss bírói ítélet mutatja: a minimálisra szűkült életteréből, a rendházból is kipakolnák a főpapot. Az általa folytatott több évtizedes küzdelemben gyakorlatilag magára hagyták mind az elöljárói, mind a Szentszék, mind pedig a Vatikánnal kiváló kapcsolatokat ápoló román „jogállam” vezetői, beleértve a kormánytényező RMDSZ-t.
A kilakoltatást jóváhagyó bírósági ítélet egyébként nem jogerős, de azonnal végrehajtható, mivel sürgősségi eljárásban született, így pedig a fellebbezés nem halasztó hatályú.
