Arcpirítóan cinikus kijelentést tett a Salrom állami sókitermelő vállalat két munkatársa a román Képviselőház Környezetvédelmi Bizottságának legutóbbi ülésén. A parajdi sóbányát sújtó katasztrófa ügyében összehívott meghallgatáson végül a hódokat tették felelőssé a történtekért.
Az Országos Sóipari Társaság (Salrom) és a Román Vízügyi Hatóság (ANAR) képviselői előbb az ülés elhalasztását kérték, majd olyan személyek jelentkeztek be online, akik nem voltak illetékesek a székelyföldi katasztrófa kapcsán. A két intézmény képviselői nem egymásra mutogattak, hanem a hódokat hibáztatták. Az eset a felelőtlenség és a közpénzből jól fizetett tisztviselők cinizmusának mintapéldája egy szinte helyrehozhatatlan katasztrófa közepette. Ugyanis a parajdi turizmushoz kapcsolódó tevékenységek több mint 90 százaléka leállt a sóbányák elárasztása és bezárása következtében.
Az eseményen jelen volt a decemberben kinevezett gazdasági miniszter is (egy informatikus fiatalember), aki maga is keserűen állapította meg, hogy a sóipari vállalat viszonyulása a következmények hárításának iskolapéldája, miközben több intézmény is azon dolgozik, hogy a lehető legtöbbet megmentsenek és újraszervezzék a helyzetet a katasztrófa után. A miniszter közölte: nemrégiben változtatásokat hajtottak végre az igazgatótanácsban annak érdekében, hogy felelősségre vonják az illetékeseket. Ugyanakkor a vezetők gyakran betonbiztos szerződésekkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy hosszú ideig hivatalban maradjanak, függetlenül a teljesítményüktől. Ezt tarthatatlannak nevezte a tárcavezető, hatósági fellépést sürgetve.
A székelyföldi sóbányában történt katasztrófa nyomán elrendelt vészhelyzet jelenleg május 8-áig érvényes. Ekkor lesz pontosan egy éve annak, hogy a román hatóságok elrendelték a rendkívüli intézkedés bevezetését, miután a Korond-patak vize elkezdett betörni a román állami tulajdonban lévő sóbányába. Az áradat néhány nap alatt teljesen elöntötte a tárnát, amely Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága volt. Korábban évente százezrek keresték fel a sóbányát, a strandot és környékbeli látványosságokat, és nemcsak a bányászok, hanem a Hargita és Maros megyék határán lévő településen élők és a környékén működő vendéglátóhelyek üzemeltetőinek és alkalmazottainak a megélhetése is függött a turizmustól és üdültetéstől.
Egyébként egy korábbi román gazdasági miniszter állt elő elsőként azzal, hogy az amúgy ritka és védett rágcsálók, a hódok (Castor fiber), illetve a környezetvédők akadályozták a Korond-patak időben történő elterelését, ami a bánya elöntéséhez és a katasztrófahelyzethez vezetett. A politikusok szerint a túlszaporodott medvepopulációt is foggal-körömmel védő „méregzöldek” és a védett fajok (hódok, vidrák stb.) miatti aggodalom hiúsította meg a megelőző munkálatokat. A szakértők határozottan cáfolták ezt, mondván, nincs bizonyíték arra, hogy a hódok akadályozták volna a munkálatokat, és a környezetvédőknek nem volt hatáskörük ilyen beavatkozások megállítására.
