Az Ukrajnában 2019-ban öt évre megválasztott, de 2024 óta lejárt mandátummal diktatúrát kiépítő Volodimir Zelenszkij „államfő” csütörtöki nyílt levelében sürgette a kelet-európai háború lezárását és a vezetők közötti közvetlen tárgyalásokra való áttérést. Zelenszkij találkozót javasolt Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, lehetséges helyszínként pedig Svájcot, Törökországot vagy az arab világ országait említette. A választ meg sem várva a magyarellenes kijelentéseiről is ismert ukrán külügyminiszter, Szibiha rögtön azzal vádolta Moszkvát, hogy úgysem akar véget vetni az agressziónak.
Szergej Lavrov orosz külögyminiszter pénteken azt mondta, hogy ördögi kör figyelhető meg az ukrajnai helyzet rendezéséről folytatott orosz–amerikai párbeszédben. Szerinte egy évvel az anchorage-i amerikai–orosz csúcstalálkozó után Moszkva nem lát semmilyen előrelépést az ukrajnai rendezés terén, és semmilyen arra irányuló szándékot Washington részéről, hogy meggyőzze Ukrajnát az amerikai javaslatok elfogadásáról. Közölte: a Nyugat mindig is el akarta nyomni és fel akarta osztani hazáját, úgy vélekedett, hogy a „különleges hadművelet” céljainak elérése (a Szovjetunió felbomlása után Ukrajnához került, többségében oroszok lakta keleti és déli területek visszacsatolása Oroszországhoz) a föderáció pozícióinak jelentős megerősítését biztosítja majd a nemzetközi porondon.
Ragált Vlagyimir Putyin is Zelenszkij nyílt levelére: szerinte az épp egy közvetlen találkozó ellehetetlenítését szolgálja. „„Tartalmaz néhány eléggé szemtelen megjegyzést” – vélekedett az orosz elnök, aki a szentpétervári gazdasági fórumon újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: egyelőre „nem látja értelmét”, hogy személyesen találkozzon Zelenszkijvel. Véleménye szerint az ukrán háborúnak egyszer vége lesz, azonban fenyegetések és gyilkosságok közepette nem lehet tárgyalni. Ezzel az oroszországi civilek elleni ukrán dróntámadások – amelyeket NATO- vezérléssel hajtanak végre – eszkalációjára és a szakadatlan pénzügyi és hadianyag-támogatásokra utalt, amikhez a kijevi „náci rezsim” jut.
Ezek fényében érdemes felidézni Alice Weidel, az immár legnépszerűbb, de egyelőre ellenzékben lévő német párt, az Alternatíva Németországnak (AfD) társelnöke egyik április eleji interjúját, amit a Demokrata.hu-nak adott budapesti látogatásakor. Ebben egyebek mellett ezt mondta: „Nem akarjuk a németek eurómilliárdjait Kijevbe küldeni, miközben az energiaárak elszálltak, és a gazdaságot az összeomlás fenyegeti Németországban. Ez nem Európa elárulása, hanem a józan ész hangja. (…) Az EU nómenklatúrája és különösen a német Mertz-kormány ebben a kérdésben régóta teljesen téves irányvonalat követ. Olyan eszkalációs stratégiát folytatnak, amely nemcsak hatalmas költségekkel jár, és szükségtelenül elnyújtotta a háborút, hanem tovább veszélyezteti Európa biztonságát is. Ahelyett, hogy az EU semleges vagy közvetítő szerepben lépne fel, túlságosan is belekeveredett ebbe a konfliktusba, ami csak bonyolítja a helyzetet. Ezzel ellentétben például Donald Trump mindig is sokkal pragmatikusabb álláspontot képviselt. Trump az Oroszországhoz történő közeledést szorgalmazza, és a további eszkaláció helyett a tárgyalásra fókuszál. Az értelmetlen halálnak végre véget kell vetni Ukrajnában. A harcokat a párbeszéd és a diplomácia segítségével kell befejezni, nem pedig egyre több fegyverrel és szankcióval.”
Érdekes azt tapasztalni, hogy mind Alice Weidel, mind Orbán Viktor (és sokan mások) „túlbízták magukat” az amerikai elnök tekintetében, ami a háború lezárását illeti. Erre utalhatott Putyin elnök, amikor rámutatott: Donald Trump nem tett semmit, csak ígérgetett. Ráadásul azóta újabb és újabb konfliktusokat generált: megtámadta Venezuelát, újabban pedig Iránt.
