Az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) két bihari képviselője, Csomortányi István országos ügyvezető elnök és Zatykó Gyula, a nagyváradi polgármester tanácsadója tartott június 16-án sajtótájékoztatót, amiről a helyi sajtón kívül nem nagyon referált a média.
Zatykó arról beszélt, hogy az EMSZ kezdeményezi, hogy a nagyváradi Nagyvásártéren kialakítandó, Nagy-Románia létrejöttében szerepet játszó alakoknak emléket állító szoborsétány mintájára jöjjön létre egy új emlékhely azoknak a magyar történelmi személyiségeknek a tiszteletére is, akik évszázadokon keresztül jelentős szerepet játszottak a Szent László magyar király által több mint 900 éve alapított város fejlődésében.
Nagyvárad épített örökségének java része a magyar királyságban jött létre az évszázadok során, a magyar Birminghammé, a Körös-parti Athénné, a Pece-parti Párissá, a Holnap városává stb. is ekkor vált, és azok, akik ezért dolgoztak, ugyancsak megérdemlik a közösség elismerését. A polgári párt véleménye szerint ha a városvezetés feltétlenül ragaszkodik a nagyvásártéri szobrokhoz (amelyek olyanokat is ábrázolnának, akiknek kevés vagy semmi közük sem volt a városhoz), akkor legalább olyan fontos – ha nem fontosabb –, hogy a városépítő személyiségek is kapjanak egy legalább ugyanolyan hangsúlyos és kiemelt emlékhelyszínt.
Az elöljáróság nyitottnak mutatkozott a javaslatra, de a megvalósítást elodázta, mondván: prioritás a „román szoborpark”. És ott már nincs helyük a „magyar szobroknak” is…
Egyébként Rimler Károly egykori polgármester szobrának felavatása, amelyet a városháza elé terveznek, már korábban meg lett ígérve, de abból sem lett semmi. (Talán nem is baj, hiszen Rimler volt az, aki 1919 áprilisában behívta a román királyi csapatokat a városba, hogy „teremtsenek rendet”, ami számos magyar áldozattal és két évtizedes okkupációval járt.) Ugyanakkor az is felmerült, hogy egy másik jeles korábbi polgármesterről, Sal Ferencről a múlt századfordulón elnevezett utcát (aminek ma str. Dunărea a hivatalos neve) a város egyik ismert építészéről, Rimanóczy Kálmánról nevezzék át. Ez azért nem túl szerencsét ötlet, mert Rimanóczy nevű utca már van (az egykori Pece utca az Újváros nevű városrészben kapta ezt a nevet az 1989-es rendszerváltás után), másrészt tisztázandó, hogy melyik Rimanóczyról van szó: apja és fia egyaránt jeles építészei voltak Váradnak a 19. század végén, a 20. század elején.
Állítólag a városvezetés azt az elképzelést is támogatja, hogy az állatkert elköltözését követően és a felszabaduló területen kialakítandó parkot Rhédey Lajosról nevezzék el, hiszen épp ott áll a Rhédeyek családi kriptája is. Csakhogy a zoo elköltöztetése addig szóba sem jöhet, amíg nem találnak neki megfelelő helyszínt valahol a külvárosban vagy esetleg valamelyik szomszédos településen.
A sajtótájékoztató másik témája az érmelléki ivóvíz- és szennyvízbotrány volt, ami már az országos sajtó ingerküszöbét is átlépte, bár a szigorú hatósági fellépés várat magára. Az ügyben ugyanis a még ma is kormánypártként viselkedő RMDSZ érintett, pontosabban annak Bihar megyei vezetői és érmelléki polgármesterei. A párt házi cégeként létrehozott és működtetett Apă-Canal Nord-Vest vállalatt évek óta rossz minőségű, helyeként ihatatlan vezetékes vizet szolgálatat régióban, a szennyvíz pedig tisztítatlanul vagy nem megfelelően megtisztított állapotban került az Érbe és a Berettyóba. Erről most jelent meg egy összefoglaló itt: https://biharinaplo.ro/cikk/megyejaro/tiszta-vizet-a-poharba-es-a-folyoba-jobb-vizszolgaltatast-kovetel-az-ermelleken-az-emsz-129907
