Egyre csak csökken az anyanyelvükön tanuló magyar gyerekek aránya Romániában: míg az óvodásoknak 94 százaléka tanul anyanyelvén, a középiskolában már csak 86 százalék jár magyar tagozatra – derült ki egy friss felmérés adataiból.
A Tannyelv, nemzetiség és anyanyelv a romániai magyar közoktatásban című, Barna Gergő szociológus által jegyzett gyorselemzés szerint a romániai közoktatási rendszerben körülbelül 140 ezer magyar kötődésű gyermek tanul, ám az iskolaévek előrehaladtával fokozatosan csökken az anyanyelven tanulók aránya. A jelenség mögött a szűkös szakválaszték és a román nyelven való érvényesülés kényszere állhat.
A Közpolitikai Elemző Központ Egyesület gyorselemzése a 2025/2026-os tanév oktatásstatisztikai adatai alapján készült, és arra a két kérdésre kereste a választ, hogy a magyar nyelven tanuló diákoknak milyen az etnikai megoszlása, valamint a magyar gyermekek mekkora aránya tanul román vagy egyéb nyelven.
A gyorselemzés eredményei szerint a magyar diákok 90,2 százaléka anyanyelvén tanul, míg 9,5 százalékuk román tannyelvű osztályba jár. A közoktatásban magyar nyelven tanulók 5-6 százaléka román-magyar vegyes családból származhat, míg a magyarul tanulók 14-15 százaléka cigány származású. Az oktatási szintek előrehaladtával a román és roma kötődésű gyermekek száma folyamatosan csökken a magyar nyelvű oktatásban, részben a tannyelvváltás, részben a lemorzsolódás miatt, így a magyar nyelvű középiskolai képzésben az etnikai homogenitás válik jellemzővé: a diákok 96 százaléka magyar nemzetiségű.
Az elemzés különbséget tesz a szűken és tágan értelmezett magyar diák között. A magyar kötődést tágan értelmezve idesorolnak minden olyan tanulót, akinek a nemzetisége vagy anyanyelve magyarként szerepel a nyilvántartásban, eszerint a magyar diákok száma a romániai közoktatásban mintegy 140 ezerre tehető, és ez az összes diák 5 százaléka a balkáni országban. A szűkebb értelmezés sokkal rosszabb arányt produkál: az egyszerre magyar nemzetiségűnek, magyar anyanyelvűnek és magyar nyelven tanulónak regisztrált diákok száma alig 112 ezer, ami a teljes tanulói populációnak már csak négy százalékát teszi ki.
Kiszámolták, hogy a tágabb értelemben vett magyar diákok 90,2 százaléka tanul magyar tagozaton, 9,5 százalékuk román, 0,3 százalékuk pedig egyéb (túlnyomórészt német) tannyelvű osztályba jár. De ezt a kalkulációt óvatosan kell kezelni, mert vélhetően megszépíti a tényleges a helyzetet: sokkal nagyobb arányban járnak a magyar nemzetiségű tanulók román iskolákba. Ráadásul a román–magyar vegyes házasságban született gyermeknek elenyésző hányada jár magyar iskolába, ők rendszerint már tanulóéveikben rálépnek az asszimiláció, a román többségbe való beolvadás útjára. Ezt igazolja az is, hogy az iskolai szintekkel párhuzamosan az anyanyelven tanuló magyar diákok aránya is csökken. Míg az óvodában 94 százalékos, az elemiben 93, az általános iskolában 91, a líceumban 86 százalékos, addig a szakiskolai képzésben csupán 82, a posztlíceumok esetében pedig 52 százalékos.
„A tannyelvváltás hátterében egyrészt az erdélyi magyarság területi fragmentáltságából adódó szűkebb szakválaszték, másrészt olyan minőségi szempontok állhatnak, mint a sikeres érettségi esélye, vagy a munkaerőpiaci érvényesüléshez szükséges román szaknyelv elsajátításának igénye” – véli Barna Gergő. A szociológus szerint a belső sokrétűség tudatosabb megőrzésével, az oktatás minőségének növelésével, a szakoktatási kínálat optimalizálásával sikerülhetne a román–magyar vegyes identitású, illetve a roma származású gyermekeket is tartósan a rendszeren belül tartani, és ezáltal a magyar iskolahálózat bázisa stabilizálható, sőt akár bővíthető is lehetne. Ami a demográfiai trendet láttán – tegyük hozzá – merő ábrándnak tűnik.
