Az Ungváron szerkesztett Kárpáti Igaz Szóban a lapigazgató Dunda György Szubjektív objektív: A háború ára című írásában foglalta össze, hogy mibe kerül a brüsszelita klikk által vezényelt ukrán „függetlenségi háború”. Csak megerősíti azt, amit eddig is tudni véltünk: nincs az a pénz, amit az Ukrajnának nevezett mesterséges politikai fekete lyuk el nem tudna nyelni. Lásd alább.
Napról napra magasabb az ukrajnai háború ára. Jelenleg napi 190 millió dollárt emészt fel Kijev részéről az orosz agresszió nyomán kirobbant vérengzés. Két éve ez az összeg „csak” 140 millió volt. A növekvő tendencia megállíthatatlan. Ezeket a számokat nemrég a Reuters közölte az ukrán parlament költségvetési bizottságának vezetőjére hivatkozva.
A neves brit hírügynökség Rokszolana Pidlaszára hivatkozva arról számolt be, hogy a megugró költségek a magas inflációval, a hadsereg létszámának növekedésével, az elhunyt vagy súlyosan megsebesült katonák családjainak járó anyagi kompenzáció kifizetésével és a fegyverbeszerzések egyre növekvő költségeivel magyarázhatók.
A fentebbi számokból kiindulva könnyen kiszámítható, hogy Ukrajnának havonta közel 6 milliárd dollárra van szüksége a háború finanszírozásához. Éves szinten ez 72 milliárdot jelent. A törvényhozás költségvetési bizottságának vezetője konstatálta, hogy a megugrott kiadások miatt Kijev képtelen teljes mértékben biztosítani az előzőleg kalkulált „önrészt”, a védelmi büdzsének ezért van szüksége még az idén az előre nem látott 27 milliárd dollárra.
A háború 190 millió dolláros havi árában ráadásul még nincsenek is benne azok az infrastrukturális és gazdasági eredetű károk, melyeket a nyár közepétől megerősödő folyamatos orosz légicsapások okoznak. Minden egyes ilyen ellenséges csapás gyengíti az ország GDP-jét, az államkassza adóbevételektől esik el, az emberek munkájukat és megélhetésüket veszítik el, sajnos a negatív hatások láncreakciót indítanak el.
Olekszandr Kravcsenko gazdasági miniszter 10 milliárd dollárra becsüli csak az idei veszteségeket, amit az orosz légicsapások okoztak az energetikai-infrastrukturális-kereskedelmi kapacitásokban. Az exportveszteségek 30-40 milliárd dollárban mérhetők. Íme, egy nagyon beszédes adat: Ukrajna idei külkereskedelmi hiánya már augusztusban elérte a 40 milliárd dollárt. Szerhij Marcsenko pénzügyminiszter nem hiába figyelmeztetett: kénytelenek lesznek korlátozni az állami kiadásokat. Mindeközben nyakunkon a tél, az előző években megtanultuk, mit jelent ez számunkra. És közben a fronton minden egyes nap katonák halnak meg vagy válnak rokkanttá, azaz újabb gyászkompenzációs pénzek kifizetése terheli az államot. Amennyiben így megy tovább, már év végére túllépi a havi 200 millió dolláros csekket a háború ára, jövőre pedig akár a 300 felé is közelíthet…
A háborús terhek cipelése egyre nehezebb. Az ukrán lakosság teherbíró képessége elérte a plafont, ennek ellenére hamarosan újabb adónemeket terveznek bevezetni, jövőre pedig várhatóan a közüzemi rezsidíjak is emelkedni fognak. Amíg az Egyesült Államok több százmilliárd dolláros tételben szállított fegyvereket Ukrajnának, könnyebb volt. Amióta viszont Donald Trump az elnök, ingyen nem adnak semmit, mindenért pénzt kérnek, de mint látjuk, az ország stratégiai fontosságú energetikai-gazdasági létesítményeinek megvédése szempontjából kulcsfontosságú légvédelmi rakétákat még pénzért sem nagyon sietnek adni. A számla javarészét így az EU-nak kell megfizetnie. Anyagi és politikai gondok ott is vannak bőven, de egyelőre Ukrajna finanszírozásában még megingathatatlan a szándék.
Ám kérdéses, meddig maradhat így? A németországi tartományi választásokon elsöprő győzelmet arató ellenzéki erő egyértelműen megüzente: hatalomra jutása esetén elzárhatja a pénzcsapokat. Hasonló a helyzet Franciaországban, ahol a 2027-es elnökválasztás után már nem Emmanuel Macron lesz az elnök, az egyik legesélyesebb jelölt pedig szintén kedvezőtlen hangnemet üt meg Ukrajna kapcsán. Nagy-Britanniában ugyan kicsit később esedékesek a választások, de ott is az a Nigel Farage nevével fémjelzett politikai erő áll jobban, mely kiléptette az EU-ból a briteket, s továbbra is szembehelyezkedik az uniós fősodratú politikával. Ráadásul Londonnak most az egyre erősödő skót, walesi és észak-ír önállósodási, szeparatista törekvésekkel is meg kell küzdenie. Ukrajna számára a kiszámítható külső finanszírozás garantálása életbevágó kérdés, ezért is aggasztóak a német, francia, brit politikai-gazdasági folyamatok, hiszen Kijev főszponzorairól van szó. A 2027-ben és 2028-ban esedékes ottani választások kedvezőtlen forgatókönyve esetén abban lehet bízni, hogy közben a tengerentúlon fordul a kocka, s már az idei őszi félidei választásokon ismét jobb pozícióba kerül Kijev korábbi szoros szövetségese, a Demokrata Párt. Márpedig elnézve Donald Trump bár látványos, de kevésbé hatékony, olykor pedig egyenesen kínos politikáját, erre minden esély adott is.
Summa summarum: Ukrajna számára bizonyosan nem elég az a 90 milliárd eurós hitelcsomag, amit az idei és a jövő évre ítéltek meg az EU-ban. Sürgősen több pénzre van szükség. Csakhogy azok a folyamatos korrupciós botrányok, melyek az ukrán politikumot övezik, nem vetnek jó fényt az orosz agresszióval küzdő áldozatra…
