November 4-én a világ magyarsága az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére és az áldozatokra emlékezik, bár az Országgyűlés hivatalosan csak 2013-ban nyilvánította ezt a napot nemzeti gyásznappá. Mint ismert, 1956. november 4-én hajnalban a szovjet csapatok általános támadást indítottak az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére, megalapozva a Kádár-diktatúrát, amely 2026. április 12-e óta alattomban visszasomfordálni látszik a mai Magyarországon.
Ma november 4-én, szerda este 18 órakor mutatják be a budapesti Polgárok Házában (1089 Budapest, VIII. kerület, Józsefváros , Visi Imre u. 6. sz.) az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján kiadott Csillag a porban című antológiát a fővárosi nagyközönségnek. A rendezvény keretében köszöntik a nyolcvanéves Kossuth- és József Attila-díjas költőt, Döbrentei Kornélt.
A Polgárok Háza egy olyan rendhagyó ünnepségnek ad otthont ma, amely egyszerre tiszteleg az 1956-os forradalom és szabadságharc eszmeisége előtt és élteti a magyar kulturális élet egyik legkitartóbb harcosát. A rendezvény központi eseménye a Csillag a porban című antológia bemutatója, amely a MásfélE Írók Társasága alkotóinak tolla által méltó módon állít emléket a pesti srácoknak és a nemzeti ellenállás hőseinek. Az est azonban nem csupán a nemzeti múlt megidézéséről szól: a könyvbemutató keretében köszöntik a 80. születésnapját betöltő Döbrentei Kornél Kossuth- és József Attila-díjas költőt, írót, újságírót, a nemzeti irodalom mesterét, aki a kötet előszavát is jegyzi.
Az antológia az ötvenhatos magyar tragédia és hősies helytállás erkölcsi magasságait kutatja, olyan írásokat gyűjtve egybe, amelyek rávilágítanak arra, hogy a forradalom áldozathozatala a mai napig szellemi iránytűként szolgál a magyarság számára. A Polgárok Házában tartandó könyvbemutatón az Időjel Kiadó gondozásában megjelent kötet szerzői, szerkesztői és a meghívott vendégek arra is keresik a választ, hogyan maradhat fenn a szabadság lángja a modern világ globalizációs kihívásai közepette, és miért felelősek a mai és a leendő magyar generációk az ötvenhatos hagyaték ápolásáért.
Bán Mór, Bene Zoltán, Domonkos László, Gál Vilmos, Gáspár Ferenc, Jezsó Ákos, Pósa Zoltán és Udvardy Zoltán megrázó erejű elbeszélései elé maga Döbrentei ajánlott fel bevezető verset és írt nagyívű előszót. A jeles irodalmár életútja elválaszthatóan összefonódott a magyar nemzet sorsfordító küzdelmeivel, igazságkeresésével és a határon túlra szorult magyarság sorsának felelősségteljes felkarolásával. Költészetében a lírai érzékenység szervesen összefonódik a nemzeti sorskérdések iránti radikális, megalkuvást nem ismerő felelősségvállalással. A költő soha nem alkudott meg a kényelmes csenddel vagy a fennálló hatalmi elvárásokkal: verseiben, esszéiben és publicisztikáiban mindig a magyar nemzet megmaradásáért, a keresztény hit megőrzéséért és az elhallgattatott igazságok kimondásáért harcolt. Olyan alkotó ő, aki nemcsak szemlélte a történelmet, de erkölcsi tanújává is vált a 20. század végi és a 21. század eleji magyar sorsfordulóknak.
Különös érdeme van a magyar irodalom határok nélküli egységének megteremtésében. Amikor a kádári diktatúra idején sokan a hallgatást választották, ő bátran szót emelt az erdélyi falurombolások ellen, és folyamatosan hangot adott a Kárpát-medencében élő kisebbségi magyarság sérelmeinek. „A felejtés fényűzése nem lehet a mi luxusunk. Néhány eszmetársammal együtt magam is efféleképp éreztem kemény és lankadtabb diktatúrák idején. Az Erdélyországban dúló népirtással kapcsolatban, ostorozván a honi hatalom meghunyászkodó, bűnös tehetetlenségét, éppen úgy, mint a Duna-elterelés ügyében vagy Tőkés László üldöztetésekor” – írja Rázom a rácsot című írásában.
Döbrentei Kornél munkássága a „csak azért is feltámadunk” elnyűhetetlen szellemiségének élő megtestesülése. Költőént, íróként soha nem tévesztette szem elől azt a történelmi parancsot, amelyet az ötvenhatos hősök hagytak ránk: a szabadságért, a nemzeti szuverenitásért és az önazonosságért folyamatosan meg kell küzdeni minden nemzedéknek. Papp Endre írja róla, hogy művei mily erőteljesen figyelmeztetnek a mindennapjainkra árnyékot vető történelmi közelmúltra, a rendszerváltozás felemás jellegére is. Ez mutatkozik meg az egyik legismertebb művében, az Átpingált márciusban is: „Uramisten, mennyi csapodár kokárda, / nemzeti színre játszik a régi gárda.”
A nyolcvanéves Döbrentei Kornél köszöntése a Polgárok Házában annak a szellemi helytállásnak az elismerése, amelyet évtizedek óta töretlen hittel és bátorsággal képvisel. A Csillag a porban kötet bemutatója és a mester köszöntése így összefonódik: mindkettő a magyar megmaradás és az örök értékek győzelmét hirdeti a felejtés és a közöny sötétje ellenében.
Forrás: Magyar Nemzet
