Friedrich Merz német kancellár vasárnap Kijevben járva egy 1,35 milliárd eurós katonai és energetikai segélycsomagot, valamint egy közös dróngyártási paktumot írt alá Volodimir Zelenszkij ukrán diktátorral.
A Németroszágban bukásra álló kormányfő védelmi és ipari vállalatok vezetőivel, valamint Katherina Reiche gazdasági miniszterrel együtt utazott az ukrán fővárosba, amelynek hídjait az elmúlt három napban orosz légicsapások érték, legutóbb épp a delegáció megérkezésekor csapódott egy orosz drón az Északi hídba, a Dnyeper folyó feletti kulcsfontosságú átkelő teljesen megbénult. A szigorú biztonsági intézkedések mellett szervezett, előre be nem jelentett diplomáciai látogatás előtt alig egy nappal az orosz külügyminisztérium hivatalosan is azt javasolta a külföldi állampolgároknak és diplomatáknak, hogy azonnal hagyják el Ukrajnát, tömeges megtorló csapásokat helyezve kilátásba.
A német kancellár ennek ellenére utazott Kijevbe, hiszen a nyugati imperialisták megbízását és képviseletét nem utasíthatta vissza. Az 1945 óta önálló külpolitikával nem rendelkező Németország történetének leggyengébb kancellárja azt mondta, Ukrajna a háború szempontjából sorsdöntő és kritikus hetek előtt áll, és ebben a helyzetben a szövetségeseknek kötelező tanúbizonyságot tenniük a kitartásukról. Hozzátette, hogy ha Oroszországot nem állítják meg a határokon, a moszkvai hadigépezet előbb-utóbb a nyugati országok ellen fog fordulni, így Németország közvetlen támogatása valójában a saját nemzeti biztonságának védelmét is jelenti. Ezt a mantrát azóta hangoztatja a nyugat, amióta megkezdték a NATO keleti irányú kiterjesztését és az Orosz Föderáció meggyengítését célzó gazdasági és katonai háborút.
Emlékeztetőül: 1999-ben Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot, 2004-ben Bulgáriát, Észtországot, Lettországot, Litvániát, Romániát, Szlovákiát és Szlovéniát, 2009-ben Albániát és Horvátországot, 2017-ben Montenegrót, 2020-ban Észak-Macedóniát (2020), 2003-ban Finnországot, 2024-ben Svédországot szállta meg a NATO. Közben 2014-ben amerikai és nyugat-európai támogatéssal lezajlott az ukrajnai puccs, ami Oroszország ellen fordította Kijevet, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete „védelmi katonai szövetségként” ekkortól már szinte Moszkav kapui előtt áll…
A Merz-vizit alkalmával bejelentett új támogatási keretből egymilliárd eurót közvetlen katonai és védelmi „segélyként” szabadít fel Berlin, míg további 350 millió eurót az orosz légicsapások által szétlőtt ukrán energiahálózat és fűtési rendszerek sürgősségi helyreállítására és javítására fordítanak a közeledő nehéz téli időszak előtt. A pénzügyi és humanitárius segélyeken túl a kijevi találkozó legfontosabb stratégiai pontja egy hosszú távú hadiipari együttműködés megkötése volt. Németország és Ukrajna egy olyan megállapodást véglegesít, amelynek keretében közösen kezdenek el fejleszteni és gyártani különböző típusú, csúcstechnológiát képviselő drónokat. Ennek a technológiai paktumnak a gerincét a nagy sebességű orosz támadó drónok semlegesítésére képes, modern elfogódrónok és nagy hatótávolságú rakéták együttes előállítása jelenti, amely gyártási folyamatokban a delegációban helyet foglaló német ipari óriások közvetlenül is részt vállalnak.
Merz kijelentette: Németország elköteleződése megingathatatlan, és Berlin kész technológiai és anyagi téren is a végsőkig támogatni Ukrajna védelmét. Vagyis az utolsó ukrán katonáig háborúzni Oroszország ellen. Miközben saját hazájában egyre többen kérdezik: mi lesz, ha elfogynak az ukrán katonák? S bár ezalatt Kijev azzal dicsekszik, hogy már maga is képes modern, hatékony rakéták gyártására, azt azért mindenki tudja: a “saját” alatt a nyugati technológiát kell érteni.
Németországban hónapról hónapra emelkedik azoknak a száma, akik szerint a kormányzat már túlzásba esett az ukrajnai támogatásokkal. A fegyverszállításokat ellenzők aránya a háború kezdete óta most érte el a legmagasabb szintet, megközelítve a negyvenkét százalékot. A német adófizetők jelentős része szerint inkább a diplomáciai megoldásokat kellene erőltetni. Óriási történelmi és földrajzi törésvonal húzódik az egykori Kelet- és Nyugat-Németország tartományai között a kérdés megítélésében. A volt Kelet-Németország területén élők többsége határozottan elutasítja a háború további finanszírozását, és sokallja a Kijevnek juttatott milliárdokat.
A politikai pártok szavazótáborai között is radikálisak a különbségek, a „zöld” és centrista szavazók a leginkább elkötelezettek Ukrajna mellett. Ezzel szemben a jobboldali és baloldali pártok szimpatizánsai szinte teljes egészében leállítanák a katonai és pénzügyi támogatásokat. A hangulatváltozást a pártpolitikai erőviszonyok átalakulása is hűen tükrözi a mindennapokban. Az ukrajnai támogatásokat ellenző Alternatíva Németországért párt (AfD) népszerűsége történelmi csúcsra, harminc százalékra emelkedett, miközben a kancellárt pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) történelmi mélységben vergődik.
