Az unió „kormánya”, a Bizottság új költségvetési tervei az Európai Unió történetének legnagyobb gazdasági és politikai botrányát idézhetik elő. A 2028 és 2034 közötti következő hétéves költségvetési időszakra vonatkozó tervezetek szerint Brüsszel több mint 100 milliárd eurós megszorítást tervez végrehajtani a két hagyományos tartóoszlopon: a mezőgazdasági támogatásokon és a szegényebb régiók felzárkóztatását szolgáló kohéziós alapokon.
Az Európai Bizottság közel kétezer milliárd eurós költségvetési kerettervezete egy olyan radikális intézményi és strukturális átalakításról szól, amely alapjaiban írhatja felül Brüsszel és a nemzeti fővárosok viszonyát. A Politico által feltárt egyik legsúlyosabb, eddig keveset tárgyalt probléma nem a tagállamok között, hanem magán az Európai Parlamenten belül került a felszínre. A tárgyalásokon részt vevő tisztviselők arra panaszkodnak, hogy három különböző parlamenti bizottság – a költségvetési, a mezőgazdasági és a regionális fejlesztési – folyamatos hatásköri átfedései és belső csatározásai megbénítják és késleltetik a munkát.
A vita középpontjában az új Nemzeti és Regionális Partnerségi Terv (National-Regional Partnership Plan – NRPP) áll. Az Európai Bizottság reformjának lényege, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben teljesen megszüntetné a különálló uniós zsebeket. Eddig ugyanis a mezőgazdasági támogatások és a regionális fejlesztési pénzek egymástól független csatornákon, saját szabályrendszer szerint áramlottak a tagállamokba. Brüsszel új terve viszont az, hogy ezeket a forrásokat egyetlen óriási, közös nemzeti számlába, az úgynevezett Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervbe olvassza be. Ezzel a lépéssel a korrupt Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság kezébe kerülne a végső kontroll, ugyanis egy tagállam kormánya csak akkor hívhatna le pénzt erről az összevont számláról, ha cserébe szigorú brüsszeli feltételeket teljesít.
Az agrárpolitikusok pontosan ettől a központosítástól ijedtek meg. Tisztában vannak vele, hogy ha a mezőgazdasági pénzek is bekerülnek ebbe a közös brüsszeli szuperkasszába, a gazdák támogatása azonnal a nagypolitikai csatározások túszává válik. Ha egy kormány összeveszik Brüsszellel egy politikai kérdésben, a Bizottság az egész nemzeti számlát zárolhatja, így a vétlen gazdák sem jutnának hozzá a nekik járó területalapú támogatásokhoz. Az agrárlobbi kétségbeesett harca tehát arról szól, hogy a több mint 300 milliárd eurós mezőgazdasági alapot fizikailag kirángassák ebből az új, feltételekhez kötött brüsszeli rendszerből, és megőrizzék annak függetlenségét és biztonságát.
Az idő pedig szorít: a parlament novemberre el akarja fogadni a saját álláspontját, hogy 2027 januárjában megkezdődhessenek a hivatalos tárgyalások a kormányokkal. A tagállamok között is nagyobb a széthúzás, mint valaha. A hat legnagyobb nettó befizető – Németország, Hollandia, Ausztria, Dánia, Svédország és Finnország – egy közös, Micheál Martin ír miniszterelnöknek címzett levélben nyomatékosította, hogy az Európai Bizottság kétezer milliárd eurós kerete teljesen elrugaszkodott a valóságtól. Azt követelik, hogy a büdzsét további több százmilliárd euróval vágják meg, mivel a végső számlát azoknak kell állniuk, akik a fő pénzügyi terhet hordozzák.
Ezzel szemben áll az Olaszország és Románia által vezetett, 17 országból álló blokk. Ők a Giorgia Meloni olasz kormányfő által koordinált szövetségben arra figyelmeztetnek, hogy a kohéziós és agrárpénzek megnyirbálása elmosná az európai projekt társadalmi támogatottságát. A 17-ek ráadásul egy sajátos ellenjavaslattal éltek: a megszorítások helyett halasszák el a koronavírus-járványok idejéről származó adósságok évi 25 milliárd eurós visszafizetését, és töröljék el a gazdagabb országoknak járó költségvetési visszatérítéseket.
A vita közepén áll Írország, amely jelenleg az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztét tölti be. Az ír diplomácia feladata lenne összeállítani az úgynevezett tárgyalási alapokat, amely számszerűsítené a kompromisszumos lehetőségeket a tagállamok számára a közelgő októberi brüsszeli csúcstalálkozóra. Írország a tárgyalási dokumentumban várhatóan eleve több mint 100 milliárd euróval fogja megkurtítani az Európai Bizottság eredeti, kétezer milliárd eurós keretét. Ezt a 100 milliárdot akarják a kohéziós és mezőgazdasági keretből elvenni.
A brüsszeli kapkodás oka, hogy ketyeg a politikai óra. Ha a tagállamok nem jutnak dűlőre az idei év végéig, a 2027-ben esedékes francia, lengyel és olasz nemzeti választások végleg kisiklathatják a tárgyalásokat, mivel a kampányüzemmódba kapcsoló kormányok egyike sem engedheti majd meg magának, hogy Brüsszelben lemondjon a hazai gazdák pénzéről.
Miközben a viták a kiadási oldalon folynak, a forrásoldal legalább ennyire problémás. A Bizottság ugyanis öt új uniós szintű adó bevezetését javasolja, amelyektől évi 66 milliárd eurós bevételt remélnek a koronavírus-hitelek törlesztésére. Bár Franciaország határozottan támogatja ezt a csomagot, a 17 kohéziós tagállam levelükben előre rögzítették: csak olyan új adókat fogadnak el, amelyek igazságosak, egyszerűek és nem regresszívek, jelezve, hogy nem hagyják magukat hátrányos helyzetbe hozni a brüsszeli adóztatás által.
Ha nem születik gyors megállapodás, António Costa, az Európai Tanács elnöke szerint 2028 januárjától megszakadhatnak a közvetlen kifizetések standard programjai, ami azonnali likviditási válságot jelentene az európai agráriumnak.
