Kötter Tamás jeles magyarországi író A parlamenti cirkusz mögött: A jakobinus tempó és a nemzetépítő elit összecsapása című jegyzetében jellemezte a mai, tiszás többségű magyar Országgyűlés nívóját, valamint a Magyar Péter-féle kormány teljesítményét. Lásd alább.
Az elmúlt napok parlamenti eseményei, Bujdosó Andrea és a Tisza Párt frakciójának kontrollvesztett ordibálása sokkal többről szóltak, mint egy egyszerű politikai vitáról. Egy olyan mély, minőségbeli és kulturális szakadékot mutattak meg, amely a jelenlegi Magyarországot kettéosztja.
A képernyőkön keresztül egy döbbenetes kontraszt rajzolódott ki. Az egyik oldalon ott áll a Tisza néven futó Facebook-garnitúra: egy algoritmusok által tenyésztett, külföldi pénzekből és nagyvállalati háttérrel felépített formáció, amely mögött nincs sem kormányzati tapasztalat, sem államférfiúi tartás. Ez a társaság a történelem legrosszabb emlékeit idézi. Ez a gátlástalan, mindent lemosni akaró stílus nem új a történelemben: pontosan olyan ez, mint a francia forradalom legvéresebb napjainak jakobinus terrorja, vagy a hazánkat egyszer már romba döntő rákosista, ostoba és bosszúszomjas alakok gyülekezete. Ők azok, akik a kulturált diskurzus helyett a totális megsemmisítést, a pódiumról való üvöltözést és a gátlástalan „parasztozást” választják, mert a szakmai programok hiánya miatti belső feszültséget és kognitív disszonanciát csak tiszta dühhel tudják levezetni.
A másik oldalon ezzel szemben a Magyarországot felemelő, polgári módon élő és viselkedő elit maradványa áll. Azok a képviselők, akik az elmúlt másfél évtizedben kiszabadították a hazát az IMF szorításából, felszámolták az adósságcsapdát, visszaszerezték az elkótyavetyélt nemzeti vagyont, és felépítették a működő családtámogatási rendszert. Amikor a jobboldali, patrióta képviselők elmosolyodtak vagy felnevettek a parlamenti padsorokban, abban nem gőg volt. Az a nevetés a józan ész hitetlenkedése volt. Egy olyan elit döbbenete, amely értelmes, korrekt – bár kétségkívül éles – vitákhoz szokott, és most szinte bénultan, hitetlenkedve áll az előtt az ordenáré, alulmúlt stílus előtt, amit ez az új hullám képvisel.
Ne pazaroljuk a drága időt egy krónikus hazudozó médiatrükkjeire és az őt másolni próbáló, másodosztályú szereplőkre! Ne üljünk fel a jakobinus provokációnak! A dolgunk nem az, hogy a pszichés zavaraikkal foglalkozzunk, hanem az, hogy újra és újra feltegyük nekik a valódi kérdéseket, amiktől a legjobban rettegnek:
– Hány új befektetést hoztak eddig az országba?
– Mekkora béremelkedést értek el, és hány új munkahelyet teremtettek?
– Milyen valós intézkedésekkel akarják segíteni a magyar családokat?
Az országépítő munkának folytatódnia kell. Eljön az igazság órája, amikor a Facebook-hirdetések virtuális világa összeomlik, és a választók előtt a valós gazdasági és szociális teljesítménnyel kell elszámolni. Akinek a gyűlölet nem csukta be a szemét, az látja a minőségi különbséget a nemzetromboló düh és a higgadt, polgári építkezés között. A hangoskodóknak pedig ideje megtanulniuk: ha nincsenek eredményeik, jobban teszik, ha csendben maradnak.
