A hangzatos zöld ígéretek mellett ritkán esik szó az időjárásfüggő megújuló energiaforrások, mint a nap- és a szélenergia gyors térnyerésével járó infrastrukturális és környezeti terhekről.
Amikor egy borult, szélcsendes novemberi estén felkattintjuk a villanykapcsolót, joggal várjuk el, hogy azonnal világosság legyen a szobában. A fogyasztók számára a folyamatos villamosenergia-ellátás alapvető adottság, a háttérben azonban egy egyre drágább és bonyolultabb hálózat biztosítja ezt az állandóságot. A hangzatos zöld ígéretek mellett ritkán esik szó az időjárásfüggő megújuló energiaforrások, mint a nap- és a szélenergia gyors hazai térnyerésével járó infrastrukturális és környezeti terhekről.
A naperőművek éjszaka nem termelnek, a szélkerekek teljesítménye is percek alatt is drasztikusan visszaeshet. A rendszer rugalmasságának fenntartása óriási beruházásokat követel, amire tökéletes példa a magyarországi Mavir friss, novemberben ismertetett fejlesztési programja. A rendszerirányító mintegy 117,5 milliárd forintból (mintegy 320 millió euróból), jelentős részben uniós helyreállítási forrásból valósít meg nyolc stratégiai hálózatfejlesztést.
Jóllehet az ipari és lakossági fogyasztás növekedése önmagában is indokolná a korszerűsítést, a kiadások tetemes része kifejezetten az időjárásfüggő termelők integrációjának számlájára írható. Ezt a költséget végső soron a gazdaság szereplői és a fogyasztók fizetik meg hálózati díjak vagy adók formájában. Az olcsó áram és a megbízható, folyamatos áramellátás két teljesen különböző kategória – állapítják meg a szakértők.
A megoldásként gyakran emlegetett akkumulátoros energiatárolók szerepe fontos, de egy 100 megawatt teljesítményű, 200 megawattóra kapacitású tároló csúcsra futtatva alig két óráig képes áthidalni a hiányt. Egy többnapos, borult és szélcsendes időszak kezelésére a jelenlegi akkumulátortechnológia fizikai és gazdasági okokból is alkalmatlan.
A költségeken túl a megújulók környezeti lábnyoma is jóval nagyobb annál, mint amit a közvetlen szén-dioxid-kibocsátás hiánya sugall. A nagy kiterjedésű naperőműparkok hatalmas földterületeket vonnak ki a mezőgazdasági termelésből, a szélturbinák telepítése pedig érdemi anyagigénnyel és ökológiai zavarással jár. Ennek egyik friss magyarországi áldozata a Bakony, ahol a Zirc és Litér közötti új, 132 kilovoltos távvezeték építése miatt 32 hektár erdőt kellett kivágni. A beruházás célja részben éppen a napelemes rendszerek hálózati csatlakoztatásának elősegítése volt. A tiltakozások hatására a beruházó ugyan közel 50 hektáros erdőpótlást és több tízezer növény áttelepítését ígérte, ám egy több évtizedes, összetett erdei ökoszisztémát nem lehet egyszerű faültetéssel azonnal pótolni, a távvezetékek alatti biztonsági sávban pedig tartósan korlátozni kell a fák magasságát.
Az energetikai matek amúgy jóval összetettebb annál, mint hogy összehasonlítjuk az eltérő technológiák beépített kapacitását. Magyarországon egy naperőmű éves kihasználtsága jellemzően 12–16 százalék körül mozog, szemben egy atomerőmű folyamatos, magas rendelkezésre állásával. Hiába kedvező az új naperőművek globális termelési költsége, a teljes rendszerköltség drasztikusan megugrik, ha az ellátásbiztonságot is garantálni kell.
A felelős energiapolitika ezért nem ringathatja magát abba az illúzióba, hogy egyetlen technológia kizárólagos támogatása megoldást jelent. A nap- és szélenergia, valamint a stabil alapot biztosító atomenergia megfelelő energiamixben nem egymás versenytársai, hanem kiegészítői, amelyek együttesen képesek szavatolni a biztonságos és megfizethető belföldi áramellátást.
