Viharos gyorsasággal futott át a Kárpát-medence teljes balliberális sajtópalettáján a Marosvásárhely melletti Jedden megtalált, kidobott levélszavazatok köré kreált ügy.
Olyan összehangoltan dolgoztak, mint egy jó zenekar, amely a karmester intésére azonnal zenélni kezd, és minden zenész tudja, mikor kell belépnie saját hangszerével. Azt csak naiv széplelkek hihetik, hogy egy valóban jó szándékú, véletlenül arra sétáló polgár értesítette a sajtót, és csak azért óhajtott névtelen maradni, hogy kimaradjon a borítékolható (ha már boríték…) botrányból. Nem, itt a legócskább, legátlátszóbb provokációról van szó, ami arra éppen elég lehet, hogy kicsit feltüzelje az egyesült ellenzék szavazótáborát az utolsó száz méteren: Lám, Orbánék csalnak, erre jó a határon túliak szavazati joga.
Kár is lenne sokat foglalkozni ezzel az üggyel, hiszen várható volt, hogy valami hasonlóval kirukkolnak majd. Mindenki csak azt adja, ami a lényege, a balliberálisoktól ennyire futja: ha éppen nem románok, ukránok, szlovákok vagy szerbek vagyunk nekik, mi, határon túli magyarok, akkor mocskos választási trükkök statisztáiként, bűnbakjaiként mutatnak be minket faék egyszerűségű híveiknek.
Az igazi bűnt persze azok követik el, akik lelkesen asszisztálnak erdélyi ámokfutásukhoz. Nevezzük is meg őket, szem előtt tartva a konkrét esetet: teljesen véletlenül éppen a „megtalált” levélszavazatokhoz közel lakik a szélsőliberális Parászka Boróka, akit talán nem kell bemutatnunk. Értesüléseink szerint a „jó szándékú” névtelen betelefonáló, aki gondosan értesített több sajtóterméket, de még a rendőrség üzenőfalára is írt, nem volt más, mint Gáspárik Attila, akit talán szintén nem kell bemutatnunk.
Saját farkába harap a kígyó, Nagykörútön innen, Transtelexen túl. A kutya ugat, a karaván halad, a választást pedig ilyen eszközökkel (hála istennek) lehetetlen lesz megnyernie ennek a még provokátornak is harmatgyenge társaságnak.
B. B.
1 comment
Comments are closed.