Az 1935. október 12-én a dél-erdélyi Dicsőszentmártonban született, korondi gyökerű irodalom- és művelődéstörténész, közíró, politikus ma már visszavonultan, már-már elfeledve él egy székelyudvarhelyi panzióban, pedig az 1989-es romániai rendszerváltás és ez erdélyi magyarság önszerveződésének egyik meghatározó, emblematikus alakja.
A Wikipédián, az internetes szabad enciklopédián fellelhető Katona Ádám-szócikk igencsak szűkszavú és jobbára a tanári, közírói, szerkesztői pályájára koncentrál, azt méltatja, joggal, viszontagságos életútja inkább csak a sorok között olvasva sejlik föl. Ennél többet tudhat meg az olvasó abból az összegző, őt köszöntő írásból, amit a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Háromszékben tett közzé Zsigmond Győző még október 10-én A közélet és az irodalom szolgálatában, nem engedve a negyvennyolcból címmel: https://www.3szek.ro/load/cikk/176667/a-kozelet-es-az-irodalom-szolgalataban-nem-engedve-a-negyvennyolcbol-katona-adam-90-eves-a-%E2%80%9Ecseberbol-vederbe%E2%80%9D-pedig-36
Itt és most csak arra emlékeztetnék – a szép kort megért jeles embert köszöntve –, hogy Katona Ádám kezdeményezője volt az 1990-ben Székelyudvarhelyen megalakult Orbán Balázs Közművelődési Egyesületnek, aminek tiszteletbeli elnökévé Sütő Andrást, ügyvezető elnöknek pedig őt magát választották. 1992. március 14-én pedig élére állt az Erdélyi Magyar Kezdeményezésnek, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja, már akkor sejtvén és sejtetvén, hogy a Bukaresthez való igazodással és a román belpolitika egyik versenypártjává válással a szövetség kezd letérni az erdélyi magyarság egyetlen üdvözítőnek hitt útjáról, a közösségi önrendelkezéséről.
Azóta mind az autonómiaküzdelem, mind az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja mellékvágányra került, Katona Ádám pedig élő legendává vált.
