Egy homoszexuális menekültről szóló animációs dokumentumfilm nyerte el a 8. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál közönségdíját.
Jonas Poher Rasmussen Menekülés című alkotása – amely egyébként a Bátor útkeresők szekció győztese is – egy afgán migráns történetét meséli el rajzolt formában, aki sok meghurcoltatás után érkezett Afganisztánból Dániába. Szerelmével, Kasperrel éppen házasodni készül, de ott motoszkálnak benne gyerekkorának mély traumái. A dán alkotás már több rangos díjat is kapott a filmfesztiválokon: 2020-ban beválogatták a cannes-i versenyprogramba, a Sundance Filmfesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját a dokumentumfilmes kategóriában, tavaly decemberben pedig a 34. Európa Filmdíj legjobb európai dokumentumfilm, valamint a legjobb európai animációs játékfilm díját is megkapta. A Menekülés emellett Dánia Oscar-nevezettje a nemzetközi Oscar kategóriában is.
Az elmúlt évek során a bevándorlás, főként pedig az LMBTQ-érzékenyítésre fektetett hangsúly immár a filmiparban is kötelező elemmé válik. Emlékezetes alkotás a Cannes-i filmfesztiválon bemutatott Benedetta című film, amely egy XVII. századi apáca leszbikus szerelmi viszonyát mutatja be egy olasz kolostorban.
Emellett nagy felháborodást keltett az Arany Pálma-díjas, Titán című transzgender botrányfilm is, amelynek díszbemutatóját több tucat néző hagyta el, mivel nem bírták nézni a vásznon látható gusztustalan jeleneteket. A LMBTQ-érzékenyítés ugyanakkor a könyviparba, sőt a gyermekirodalomba is beférkőzött, ráadásul hazánkban is népszerűsítik. Mint ismert, 2020 őszén a Labrisz Leszbikus Egyesület gondozásában látott napvilágot az első, magyar LMBTQ-propagandát tartalmazó mesekönyv, a Meseország mindenkié, amelyben többek között meleg, leszbikus és transznemű karaktereket jelenítenek meg.
*
Kilencven éves korában elhunyt Monica Vitti, a hatvanas évek filmjeinek egyik legnagyobb ikonja. Az olasz filmszínésznő Michelangelo Antonioni rendező múzsája volt, akinek a filmdrámáiban nyújtott alakításai révén vált világhírűvé. Az 1950-es évek közepétől filmezett, az 1960-as évek közepétől átváltott a vígjátékokra, és hazája első számú – tulajdonképpen egyetlen igazi – női komikusa lett. Legnépszerűbb filmjei az 1960-as, 1970-es években készültek.