A román népfelkelők 1849. januári vérengzésére emlékezett vasárnap este a romániai Nagyenyed magyarsága. Az eseményen a város román polgármestere is részt vett – adta hírül az MTI.
A megemlékezés résztvevői a Bethlen Gábor Kollégium udvarán gyülekeztek, ahol Demeter Szabolcs István iskolalelkész mondott áhítatot. Bibliai példával rámutatott: Jeruzsálemet is, akár Nagyenyedet, felégették, népét lemészárolták. Isten azonban azt üzente lakóinak, építsenek házakat és lakjanak bennük, gondozzák a kertet és sokasodjanak. „Ne adjuk fel a reményt, hanem gyökereket eresztve éljünk ezen a földön, melyet őseinktől örököltünk, ha idegeneknek is néznek bennünket” – tolmácsolta az ige üzenetét.
Szőcs Gyula Kálmán, a város díszpolgára, a kollégium támogatója felidézte, hogy bár a város lakossága mindig emlékezett a mészárlásra, fáklyás felvonulást öt éve szerveznek. „Ki kell menni a falak közül, meg kell mutassuk magunkat a városban” – mondta. Fontos, hogy megismerjék a nagyenyedi magyarságot, közölte, mivel „aki nem ismer, az fél”, aki pedig fél, az agresszív is lehet.
A város román polgármesternője, Oana Badea beszédében úgy vélte, mindannyian –nemzetiségtől függetlenül – képesek vagyunk megértéssel viszonyulni a történelemhez. „Jó pár éve önök mellett vagyok ezen az eseményen, és azzal a hittel teszem, hogy így lehet jövőt építeni. Ha megértjük egymást, ha esélyt adunk minden kultúrának és hagyománynak, hogy megnyilvánulhassanak” – fogalmazott az elöljáró. Badea rámutatott, a történelem nem könnyű, nem igazságos, de nem is igazságtalan, és a jelenben élőknek erkölcsi kötelessége, hogy jobb jövőt építsenek. A nagyenyediek épp ezt teszik, amikor január 8-án évente megemlékeznek a tragikus eseményekről – mondta. Szavainak hitelét erősen megkérdőjelezi a román hivatalos történetírás, amely Avram Iancu bandáinak tömeggyilkosságairól szót sem ejt, ugyanakkor a mai román média már-már közhelyként emlegeti azt az ordas hazugságot, miszerint a magyar honvédek negyvenezer románt öltek meg az 1849-es román parasztlázadás megtorlásaként.
Lőrincz Helga RMDSZ-es alpolgármester szerint a mindennapok történései az igazán fontosak, mivel minden nap történelmet írunk. „Mi itt Nagyenyedet magyarok és románok tesszük együtt széppé, színessé és érdekessé” – jelentette ki csikorgó magyarsággal, és megköszönte a polgármesternek a közös munkát. Hangsúlyozta: bár Nagyenyedet jó példaként említik a román–magyar együttélésre, ez nem volt mindig így. A magyarság meg tudott bocsátani, de nem felejti el a tragikus eseményeket, mert akkor gyökértelenné válna – tette hozzá. „Nagyenyeden békésen és nyugodtan élnek az emberek” – jelentette ki az RMDSZ-es elöljáró azt kívánva, hogy ez nagyon sokáig így maradjon.
Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója pedig úgy fogalmazott: Enyeden emlékezni akarnak, hogy a múltból tanulva a jelenben cselekedhessenek. Elmondta, azért jó közösen emlékezni, mert ilyenkor megtapasztalható, hogy „közös dolgaink vannak itt, ezen a tájon, ebben a városban, ahol mi kisebbségben ugyan, de jól élhetünk” – fűzte hozzá a kisebbik román kormánypárt, az RMDSZ által kinevezett iskolaigazgató.
A beszédek után a jelenlévők virágot helyeztek el a mártírok emlékművénél, majd fáklyákkal vonultak a sétatéri diákemlékműhöz, amelyet szintén megkoszorúztak. Itt is egy kormánypárti politikus mondott beszédet. A fáklyás felvonulás részvevői utána visszatértek a város főtérére, majd a magyar történelmi egyházak képviselőinek áldása után elhelyezték az emlékezés koszorúit a várfalon található emléktáblánál.
A 15 százalékos magyar lakosságával szórványnak minősülő Nagyenyeden minden évben megemlékeznek a 1849. január 8-án és a következő napokban elkövetett vérengzésről. Ekkor a Bukarestből Erdélybe érkezett, a bécsi császári kamarilla zsoldjába szegődött Axente Sever által felbujtott románok megtámadták és kifosztották a katonai védelem nélkül maradt várost, legyilkolták a helyi magyarság jelentős részét. A vérengzés Fehér megye más magyarlakta településein is folytatódott.
Az erdélyi vérengzés néven elhíresült magyarellenes támadások 1848. október 19. és 1849 januárja között zajlottak. A Magyarország és Erdély uniója ellen fellázadt császárhű románok, a császári haderő tisztjeinek irányításával, a pogrom ideje alatt 7500–8500 magyart mészároltak le különös kegyetlenséggel. A mai román történetírás ennek az egytizedét sem ismeri el, Avram Iancut és hadnagyait (köztük Axente Severt) nemzeti hősnek állítva be.
