Miközben a magyarországi polgári sajtó olyan terjedelmes dokumentumhalmazhoz jutott hozzá, amelyekből kiderült, hogy a Soros György által is finanszírozott NGO-k (nem kormányzati szervek) a külföldi újságírók befolyásolásával miként festenek torz, valótlan képet Magyarországról, aközben a budapesti kormányzat szinte minden intézkedését támadó aktivisták egymás között beszélgetve Magyarországot egy kifejezetten jó helynek tartják.
Az elmúlt napokban a Magyar Nemzet már számos Skype-on készített beszélgetés részleteit közölte, így viszonylag pontos képet kaphattak, akik olvasták, az NGO-kal együttműködő újságírók munkamódszereiről, a Magyarország elleni alaptalan támadások hátteréről. Ráadásul mindezt úgy, hogy olyan személyek mondták el véleményüket, akik belülről látják, látták a gépezet működését. A szóban forgó interjúk szereplői között volt idáig Andrej Nosko, az Open Society Foundations, vagyis a Soros-alapítvány korábbi igazgatója, Kálmán Mátyás, az Index és a 24.hu volt újságírója, valamint Dalibor Rohac, az American Enterprise Institute vezető munkatársa.
Mellettük Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű Soros-NGO egyik jelenlegi projektvezetője egyebek mellett a nyugati sajtó Magyarországgal szembeni erős előítéleteiről beszélt. „A nyugati országoknak van egy nagyon furcsa narratívája vagy nézőpontja, ami alapján hajlamosak elhinni, hogy Magyarország egy nagyon szörnyű hely, ahol a demokrácia egy nem létező dolog. Mintha olyan lenne, mint Fehéroroszország, vagy valami ilyesmi” – fogalmazott a TASZ projektvezetője, aki szerint bár a külföldi sajtó arról tudósít, hogy Magyarországon és Lengyelországon autoritárius rezsimek vannak hatalmon, szerinte mindkét államban kifejezetten jó élni. Úgy vélte, nem arról van szó, hogy van egy diktátor, aki másik irányba akarná állítani azt a „jó kis országot, ami Magyarország a rendszerváltás idején volt”. „Ez így egy nagyon egyszerű történet lenne, de sokkal-sokkal mélyebb okok húzódnak meg a háttérben. És hosszú évek óta a nemzetközi sajtó erről nem is akar tudomást venni” – fejtette ki, kiemelve, hogy a külföldi újságírók még tájékozódni sem hajlandók megfelelően az itteni viszonyokról.
Korábban Andrej Nosko, a Soros-alapítvány volt igazgatója elmondta, hogy Magyarországgal és Lengyelországgal szemben alaptalan, elfogult kampány zajlik, illetve hogy a tájékozatlan, az NGO-k által befolyásolt külföldi újságírók torz képet festenek a két országról. Szerinte az, hogy Magyarországot és Lengyelországot egy kalap alá véve, gyakran alaptalanul bírálják, összefüggésben van a nemzetközi sajtó színvonalának süllyedésével. Intellektuális lustaságot eredményez a fősodrú médiában az a körülmény, hogy a korábbinál jóval kevesebb a főbb médiumok külföldi tudósítója, akik ráadásul több ország ügyeiről tájékoztatnak. A magyarországi balliberális ellenzék médiamunkásai, propagandistái, sőt aktivistái „tudósítják” a nyugati médiát is ma már. „Mindez oda vezet, hogy Lengyelországot és Magyarországot nagyon könnyen, valós érvek felsorakoztatása nélkül lehet ostorozni” – jelentette ki a Soros-alapítvány volt vezetője.
Problémának nevezte azt is, hogy sok külföldi újságíró nem beszéli a magyar nyelvet, így például az átlagemberekkel sem tudnak szóba elegyedni, de a helyi híreket sem tudják elolvasni, ezért másodlagos forrásokra támaszkodnak, méghozzá a velük azonos politikai álláspontot képviselőkre, ezért torzítanak a magyar kormányról szóló tudósítások is. Andrej Nosko szerint így például jellemzően nem említik meg, hogy a magyar kabinet ténylegesen nagy népszerűségnek örvend a társadalom jelentős körében. „Ehelyett például azt írják, hogy a kormány a szabadság korlátozásával tartja fenn a hatalmát – hangsúlyozta.
Nosko a hírhedt Freedom Houseról is beszélt. Ennek a tanulmányai gyakorlatilag agitprop-anyagok. Ennek az a lényege, hogy amikor a barátaid kormányon vannak, akkor az ország jól teljesít. Ha nem a barátaid vannak hatalmon, akkor nem teljesítenek jól. Akkor akármit is csinálnak, nem elég jó – fogalmazott.
Egyszerű realitás, hogy a nyugati médiában zömében balliberális emberek dolgoznak. Ez annak köszönhető, amit kiválogatási elfogultságnak nevezhetnék – érzékeltette a nemzetközi sajtó jelenlegi helyzetét Andrej Nosko. Szerinte a politikai pártok befolyása egyértelműen tetten érhető, egyfajta „törzsi és csordaviselkedés” jellemzi a sajtó és a baloldali pártok viszonyát. „Egy brancsból jönnek, és nem fogják bírálni a sajátjaikat” – fogalmazott.
Úgy vélte, ha szocialista lenne a magyar kormányfő, akkor máshogy állna hozzá a média és az Európai Unió is. Példaként említette a szlovák Robert Fico miniszterelnökségét és elfogadottsági szintjét. Szintén Robert Ficóval példálózott egy másik Skype-interjúban Dalibor Rohac szlovák származású kutató, aki az American Enterprise Institute munkatársaként vizsgálta Kelet-Közép-Európa és az unió folyamatait. Mint kifejtette: a névleg szociáldemokrata volt szlovák miniszterelnök vezette kormány meglehetősen korrupt volt, ám mégis a saját emberüknek tartották, mivel az európai szocialisták frakciójában ült, ezért Ficónak nem kellett olyan kedvezőtlen brüsszeli reakciókkal szembenéznie, mint Orbán Viktornak. Rohac szerint ha Orbánt leváltanák, és ismét a szocialisták kerülnének kormányra Magyarországon, akkor Brüsszelben nagyon megkönnyebbülnének.
Kálmán Mátyás, a 24.hu és az Index korábbi munkatársa elárulta, hogy a különböző NGO-k (nem kormányzati szervezetek) manipulálják vagy akár megvesztegetik a Magyarországról tudósító újságírókat, akik sok esetben erősen torzítva írják meg az ott történő eseményeket. Konkrét példaként a Soros György által finanszírozott Amnesty International nevű szervezetet említette azon „civil szervezetek” között, amelyek minél nagyobb mértékben akarják ellenőrzésük alá vonni az újságírókat.
Ami a román sajtót illeti, arra egyetlen tényszerű mondatot érdemes vesztegetni: 95%-ban hagyományosan és zsigerileg magyarellenes, ezen belül pedig a nyugati balliberális médiával pendül egy húron, ami a magyarországi kormányzat folyamatos szidalmazását és lejáratását illeti. Magyarország pedig egy fasiszta állam, amelyet maffiózók vezetnek, óriási a korrupció és nagyon rossz ott élni. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a médiafogyasztók körében egyre kevésbé elfogadott ez a narratíva, ráadásul a romániai lakosság tisztában van vele, hogy a román média zömét a Securitatéból alakult titkosszolgálatok felügyelik és látják el információkkal, sőt kimondottan irányítják is.
A magyarországi balliberális manipuláció és agymosás romániai-erdélyi terjesztői között olyanok is vannak, akik a romániai közszolgálati, állami média alkalmazásában állnak. Ilyen például a hírhedt Parászka Boróka, aki főállásban a közpénzen működő Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője, vagy Székely Ervin, aki a Román Rádió bukaresti magyar adásának a szerkesztője, korábban sok éven át volt vezető politikusa az RMDSZ-nek. A jelenlegi román kormánykoalícióban részt vevő magyar pártot azért is kell itt említeni, mert felügyeleti joggal rendelkezik az állami média fölött, köztük a román közrádió hírügynöksége, a Rador fölött is, amely rendszeresen és egyoldalúan a budapesti ellenzéki sajtót szemlézi. Ennek is nevezett Székely Ervin (Markó Béla bizalmasa) az egyik szerkesztője, aki előszeretettel adja ki hírügynökségi anyagként románul a kommunista Népszavában megjelenő írásokat, különösen az Orbán-kormány nemzetpolitikáját rossz színben feltüntető, kolozsvári származású „Erdély-szakértő”, Gál Mária agitpropos írásait. Nemrég már odáig fajult a Rador magyarellenessége, hogy Ceaușescu szellemét idéző magyarruhás agressziónak minősítette azt a nemzetpolitikát, amelyet a határon túli magyar politikai és egyházi vezetők ájultan fogadnak el. Hiszen még a Népszava is megírta…
