Romániai idő szerint vasárnap 10 óráig mintegy 780 ezer román állampolgár szavazott külföldön az elnökválasztás második fordulójában – derül ki az Állandó Választási Hatóság valós idejű adataiból az Agerpres szerint.
Ők a romániai idő szerint csütörtök esti urnanyitástól ma reggel 10 óráig a külképviseleti szavazóhelyiségekben adták le voksukat, emellett 3139 külföldön élő román választópolgár levélben adta le a szavazatát.
A második fordulóban nagyobb a szavazókedv a diaszpórában, mint a május 4-i első fordulóban, amikor csak 425 ezren csak voksoltak vasárnap 10 óráig. Külföldön 965 szavazókörzetet alakítottak ki a hatóságok, ezekben a választások napján külföldön tartózkodó román állampolgárok szavazhatnak, függetlenül attól, hogy külföldre szól-e a lakhelyük vagy sem.
Az országban reggel 7-kor nyitották meg a szavazókörzeteket, délben még 25% alatti volt a részvétel, de este 21 óráig lehet voksolni. Minden politikai szereplő, minden oldal részéről erőteljes a mozgósítás, de a regnáló hatalom és a balliberálisok óriási elánnal kampányoltak az egyik elnökjelölt mellett. A romániai magyarok politikai képviselői is nagyrészt ebbe a kórusba álltak be, szinte hisztérikus hangnemben és eszközökben nem válogatva próbálták rávenni – riogatással, fenyegetéssel és pszichikai zsarolással – az erdélyieket, hogy menjenek el szavazni a globalista jelöltre, mivel a másik, szuverenista jelölt győzelme esetén „felfordulna a világ” és „jaj lenne a kisebbségieknek”.
Csak elvétve jelentek meg józanabb hangok a közbeszédben, főleg a közösségi médiában, amelyek rámutattak, hogy nincs nagy jelentősége annak, hogy éppen ki költözik be öt évre a Cotroceni nevű bukaresti elnöki palotában, hiszen „egyik kutya, másik eb”. Vagyis szinte mindegy, hogy a tíz éven át ott díszelgett „szekrény” (dulap) helyére holnaptól melyik „szekrényke” (dulăpior) kerül.
De hadd idézzünk inkább néhány józanabbb megállapítást a politikusok hőbörgését jórészt kritikátlanul visszhangzó magyar nyelvű sajtóból:
„Egy dolgot azonban igazán nem lenne szabad: holmi köpönyegforgató román politikusokért újabb árkokat ásnunk magyar és magyar között.” (Farcádi Botond, Háromszék)
„Meggyőződésem, hogy ha George Simion lesz az államfő, és egy AUR-t is magában foglaló kormány alakul a következő időszakban, az RMDSZ – más választása nem lévén – Simionnal és az AUR-ral is meg fogja találni azt a pragmatikus logikán alapuló közös hangot, ami szükséges a romániai magyarság érdekképviseletéhez a megváltozott politikai környezetben. Még akkor is, ha ez nehezen megmagyarázható, komfortzónán kívüli kompromisszumokkal fog járni.” (Sólyom István, Főtér.ro)
„Simion a területi autonómiát leszámítva megengedően nyilatkozott a magyar nemzeti kisebbséget megillető jogokról, ámde ebben éppenséggel nem különbözik a többi román politikustól, hiszen az autonómiát egyikük sem, a rivális jelölt, Dan sem fogadja el.” (Krómer István, Magyar Nemzet)
„Hasonló a probléma a román elittel is: diplomákkal érvelnek egy olyan választói tömeg meggyőzése érdekében, akiknek épp a diplomásokkal lett tele a hócipőjük, mert becsapva érzik magukat. A román elit nemhogy nem tette naggyá Romániát, hanem az elmúlt 35 évben gyakorlatilag eladta kilóra, és románok millióit késztetett külföldi vendégmunkás-létre.” (Demeter Szilárd, Mandiner.hu)
„Némi előzetes hercehurca után (ami nagyjából úgy festett, mint amikor Zurumbia-külsőn demokráciát játszanak), a végül megrendezett elnökválasztás első fordulójában a nyíltan és szélsőségesen magyarellenes jelölt lett az első, és egy kevésbé nyíltan, de vélhetően hasonlóan magyarellenes román a második. Párszor belefutottak már erdélyi testvéreink az efféle csapdákba – a nagyobb rossz elkerülése érdekében hol Iliescura, hol Băsescura, hol Johannisra húzták be az ikszet –, de sok köszönet azokban sem volt. Azt lehet mondani, magyar embernek románra szavazni értelmetlen és megalázó.” (Ungváry Zsolt, Magyar Demokrata)
