A következőket 2005-ben, tehát kereken húsz esztendővel ezelőtt közöltem a Nagykárolyban ma is megjelenő hetilapban. (Utóbbi a Partiumban kialakult áldatlan sajtóhelyzet ismeretében érdemel külön említést.)
„A Nagykároly és Vidéke olvasói lapunkban általában Cogito ergo sum, (Gondolkozom, tehát vagyok) cím alatt találkozhattak dr. Török Róbert pszichiáter szakorvos nevével. Sajnos sokak által kedvelt sorozata már nem bővülhet újabb cikkekkel. Török doktor okos, megszívlelendő, közérdekű gondolatait a jövőben nem oszthatja meg velünk, mert a múlt hét végén 54 esztendős korában elhunyt. Mély fájdalommal és megrendüléssel gyászoljuk a mindig nyílt szívű, segítőkész jó barátot, a jó tollú, lelkes munkatársat, akinek halálával szerkesztőségünket is pótolhatatlan veszteség érte.”
Hosszas megfontolás után arra a végeredményre jutottam, hogy halálának huszadik évfordulóján is egy 2006-ban, tehát egy évvel a távozása után kelt újságcikkemmel mondhatom el a legtöbbet néhai dr. Török Róbertről. Az alábbi cikk eredetileg a bukaresti Új Magyar Szó 2006. augusztus 15-iki lapszámában jelent meg.
Doktoruk után haló páciensek
Meghalt Mátyás király, oda az igazság – mondogatták a régiek. Meghalt Török doktor, utána halnak a volt páciensei – mondogatják mostanában a károlyiak. A városban tavaly egész évben egy személy követett el öngyilkosságot, idén csupán az év első hat hónapjában nyolc. A nagykárolyi, aki 2005-ben felakasztotta magát, 59 éves volt, és depressziós, valamint tébécében szenvedett.
A 2006 első félévében öngyilkosságot elkövetettek életkora 37 és 68 év közötti, haton közülük felakasztották, ketten felgyújtották magukat. Ketten előzőleg alkoholt fogyasztottak (tettük elkövetésében feltehetőleg ez is közrejátszott), haton depresszióban szenvedtek.
Az öngyilkosságok számának ilyen arányú megugrása aligha lehet véletlen. Az Insomar Közvélemény-kutató Intézet legfrissebb (értsd: 2006-os – B. E.) felmérése szerint „Románia lakosságának legnagyobb része úgy vélekedik, életkörülményei rosszabbodtak. Egy éve a megkérdezettek 40 százaléka vallotta, hogy rosszabbul él, mint tavaly, idén ez az arány 41,6-ra növekedett”. A rosszabbul élés sok esetben munkanélküliséget, nyugat-európai szemmel nézve hihetetlenül alacsony életszínvonalat, egyre kegyetlenebb nyomort, kilátástalanságot jelent.
Azonban mindez nem csak Nagykárolyban van így: Románia szinte minden településére érvényes szindróma. Romániában 2005-ben kb. 3000 személy, 2004-ben 3236, 2003-ban 3481 vetett véget önkezével az életének. Tehát az egész ország vonatkozásában az utóbbi időben némi csökkenés is tapasztalható az öngyilkosságok számát illetően. Akkor mégis mi lehet a Nagykárolyban ez év eleje óta megmutatkozó ugrásszerű növekedés magyarázata? Nos, alighanem annak is köze lehet a dologhoz, hogy dr. Török Róbert immár egy éve nincs köztünk, ráadásul a jeles pszichiáter elvesztésével keletkezett hiányt a mai napig nem sikerült más szakemberrel pótolni.”
Boros Ernő
