Az agitátorok uszítása nyomán 1918-ban meggyilkolt, templomépítő plébánosuknak, Sebestyén Mózesnek állítottak szobrot hétfőn a zetelakiak a Kisboldogasszony napi búcsús szentmisét követően.
A Székelyudvarhelytől 12 km-re északkeletre, a Nagy-Küküllő völgyének felső szakaszán fekvő településen, a négyezernyi magyar lakta Zetalakán Zavaczki Walter Levente szobrászművész és Demeter Péter bronzöntő mester munkájáról hullt le a lepel a római katolikus templom előtt. „Sebestyén Mózes atya életműve, ez a nagyszerű zetelaki templom, azt üzeni mindannyiunknak, hogy vészben és romlásban is mindig helyt kell állnunk, mindig meg kell őrizni magunkat Krisztus követőinek” – fogalmazott Latorcai János, a magyar országgyűlés alelnöke a helyszínen. Rámutatott, a nemzet nem akkor kerül végveszélybe, ha külső ellenségei a vesztére tőrnek, hanem amikor a sajátjai támadnak rá. Ez pedig különösen igaz volt 1918-ban, a világháború végéhez közeledve, amikor a budapesti vérszomjas szocialisták szétküldték elvtársaikat a meggyötört Magyarország területére, hogy uszítással, bujtogatással törjék meg a rendet. Ekkor küldték haza társukat is Zetelakára, hogy kiképzése szerint felszítsa a gyűlölködés lángjait szülőfalujában, aminek végül áldozatává vált a falu plébánosa. Pontosan tudni a személy és a kiképzőinek nevét is, ám nem méltók arra, hogy megemlítsék őket – szögezte le Latorcai, kiemelve, hogy cselekedetüket nem szabad elfelejteni, de a nevüket ki kell törölni az emlékezetből. Közölte, napjainknak is megvannak az agitátorai, akik egyelőre csak szavakkal ölnek: gyalázzák Istent és hazájukat, aláássák a szeretetet.
Sebestyén Elemér, a zetelaki Dr. P. Boros Fortunát Középiskola történelemtanára mutatta be röviden a mártírhalált halt atyát és életét. Mint mondta: vallásossága mellett egy kitűnő gazdasági tehetséggel és szervezőkészséggel megáldott személyről volt szó. A felsoroltakon kívül egyebek mellett neki köszönhetők a háború idején elrekvirált harangok, a Szent Kereszt ereklye, ugyanakkor 1909-ben megakadályozott egy az egyházi iskola államosítására tett kísérletet is. Munkássága elismeréseként kapott kanonoki stallumot.
A templom elé emelt szobrot Kerekes László, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke áldotta meg, a koszorúzást követően pedig a székely és magyar himnuszokat is elénekelték a tisztelgők.
(Forrás: Székelyhon.ro)
