A bihari sajtóban a Sebes-Körös egy veszélyes szakaszára hívta fel a figyelmet egy vadvízi evezős: a körösbánlaki (rom. Bălnaca, Vársonkolyos község) cigánytelep környékén levő híd felújítását követően a szerkezetből fémdarabok állnak ki, amelyek nemcsak a raftinghoz használt csónakokat szakíthatják ki, hanem életveszélyes sérüléseket is okozhatnak. Azt hozzá kell tenni: nem ez az egyetlen, az emberi beavatkozások miatt veszélyessé vált helyszín a folyón.
„Miért csodálkozunk a lakosok által eldobott hulladékokon, amikor a költségvetésből is ilyen felületes munkát végeznek, amely mellőzi a környezet és az adófizetők iránti tiszteletet. A Sebes-Körös egyes helyeken igazi csapdákat rejt, vasbeton-származékokat, kábeleket, éles fémhulladékokat, textilhulladékokat, palackokat, háztartási gépek roncsait, játékokat. Úgy tűnik, mintha a senki földje lenne a Sebes-Körös völgye, partja, amely mocsoktól és fertőző hulladékoktól elárasztva leírhatatlan iszonyt okoz a turistáknak. Hiába szerveznek egyesek minden szezonban hulladékgyűjtő akciókat, ez a megoldás nem elégséges. Nincsenek olyan intézményeink, amelyek komolyan kezelnék a helyzetet” – fogalmaz a sajtónak eljuttatott rezignált méltatlankodásában a vadvízi evezős.
Az idézett utolsó mondatot annyiban érdemes árnyalni, hogy bizony vannak olyan intézmények, nem is egy, amelyek felelősek a leírt állapotokért. Sőt túlságosan is sok közpénzpazarló „illetékes” van, akik egymásra várnak, amikor intézkedni kell: kezdve az RMDSZ-esek által irányított környezetvédelmi, erdészeti és vízügyi, illetve fejlesztési, közmunkálatügyi és közigazgatási minisztériummal egészen a mezőgazdasági és vidékfejlesztési, illetve gazdasági tárcákig, továbbá ezeknek a „dekoncentrált” megyei sóhivatalaiig, a prefektúrákig, no meg a megyei és községi önkormányzatokig. A lényeg: a 210 km-es Sebes-Körösnek a mai Romániába eső 140 km-ének van gazdája, több is, de egyik rosszabb, mint a másik…
