Magyarországon szombaton megszűnt a demokratikus jogállam. Találgathatjuk, akkor mi a fene az, amiben élünk, de az biztos, hogy annak, ami a rendszerváltás idején sok-sok kompromisszum, jó-rossz alku, netán megalkuvás útján, de mégiscsak létrejött, és felváltotta a tespedt diktatúrát, most vége szakadt. Több millió ember érzi jelenleg politikai árvának magát, akiknek nincs se miniszterelnöke, se köztársasági elnöke. Összeszorított fogakkal kell ennek a választói közösségnek elviselnie, hogy naponta bélyegzik meg a legundorítóbb bűnök elkövetésével egykori vezetőit, mai szószólóit és a kollektív bűnösség elve alapján egyenként a közösség tagjait is. Egy önkényúr úgy döntött, hogy nem csupán arra kapott kétségtelenül hatalmas felhatalmazást, hogy leváltsa az előző kormányt, hanem arra is, hogy végérvényesen és örökre eltakarítsa a közéletből mindazokat, akik nem vele értenek egyet.
Lex Orbán, lex Sulyok, az Alkotmánybíróság lefejezése és megtizedelése, az ellenzéki országgyűlési képviselők mandátumának, vagyis az általános választójog súlyos és indokolatlan korlátozása, valamint a legújabb kori ÁVO, a vagyonvisszaszerzési hivatal létrehozása – ezek a választási autokrácia felé vezető út mérföldkövei.
És ami a legszomorúbb, több millió honfitársunk tapsol és örömködik, látván, hogy öles léptekkel indultunk el egy olyan diktatúra felé, amit harminchat éve nagy nehezen, de vérontás nélkül a történelem szemétdombjára vetettünk. A dicső Nyugatról pedig kiderült, hogy a vasfüggöny másik oldalán megbúvó neomarxista, globalista baloldal már akkoriban lepaktált a mi reformkomcsinak hazudott balliberálisainkkal, és régi jó kapcsolataik felmelegítésével mindent megtettek és megtesznek annak érdekében, hogy végleg kiszorítsák a patriótákat, a szuverenistákat, a nemzeti keresztény-konzervatív jobboldalt a hatalomból. Hazánkban jelenleg posztkommunista ellenforradalom zajlik progresszív rendszerváltásnak hazudva. A nómenklatúra volt tagjai, impexesek, tsz-elnökök, volt cégvezetők, farizeus írástudók, sunyi értelmiségiek, a kádári diktatúra kegyeltjei és leszármazottjai vádoltak meg bennünket, hogy lebontjuk a demokráciát és a jogállamot, majd többséget szervezve hazug demagógiájuk mögé, antidemokratikus, törvénytelen, a jogállamiságot súlyosan sértő eszközökkel igyekeznek bennünket végleg megsemmisíteni.
Tevékeny és hathatós segítséget kapnak ehhez a német, a lengyel és az ukrán titkosszolgálatoktól, az unió globalista vezetésétől, a nemzetközi pénzhatalom irányítóitól, mindazoktól, akik az Európai Egyesült Államok birodalmi törekvéseinek kitalálói és szervezői, ezáltal minden szuverén, nemzetállami elképzelés legádázabb ellenségei. A posztkommunistákkal összebútorozó SZDSZ szellemisége éledt újjá a kormányzó Tisza körül. A megnyomorítottak és megalázottak sokat szenvedett tömegei egyelőre tűrik a vagyonelkobzással, börtönbe zárással, ellehetetlenítéssel fenyegetőzők tobzódását. De előbb-utóbb valahol, valakinél majd elszakad a cérna. És akkor Isten irgalmazzon mindannyiunknak!
Most sokan értetlenkedve néznek egymásra, miért hagyjuk, miért hullunk ellenállás nélkül széjjel, hol vannak a vezetőink, miért nem csinál valaki valamit.
De ne feledjük, azért tudott több mint ezer évig fennmaradni a magyarság itt, a Kárpát-medencében, mert a legvészterhesebb időkben sem lettünk se tatárrá, se törökké, se szovjetté, és most se válunk progresszív woke-idiótává. Nekünk, patriótáknak össze kell fognunk ismét, meg kell szerveződnünk alulról, kis közösségeinkből kiindulva a hazáért, a nemzetért. Miniszterelnök és köztársasági elnök nélkül, de nem egyedül és nem elhagyatottan.
Gajdics Ottó / Magyar Nemzet
