Több európai uniós mutató is ékesen cáfolja azt az állítást, miszerint Magyarország a közösség legszegényebb tagállama, „bezzeg Romániában” jobb a helyzet. A Magyar Nemzetben bemutatott példák önmagukért beszélnek.
A magyarországi politikai vitákban, de még inkább a balliberális sajtóban gyakran hasonlítják össze Magyarországot Romániával. Akik nem szimpatizálnak az Orbán-kormánnyal, előszeretettel keresik azokat a területeket, amelyek a közép-európai állam hátrányát mutatják a balkáni országgal szemben. Ezek a pontok azonban sokszor egyáltalán nem tükrözik a valóságot. Így például az az állítás is hamis, miszerint Magyarország lenne az Európai Unió legszegényebb tagállama, „bezzeg Románia” sokkal jobban áll. Ezt a hazugságot aztán a bukaresti médiában már berögzült, kész tényként tálalják, s a román emberek csak akkor döbbennek meg, amikor Magyarországon járnak.
A szegénység, illetve az ún. társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem az „Európa, 2030” stratégiában is prioritásként szerepel. Ennek kidolgozásakor a minél pontosabb mérés elérése érdekében a súlyos anyagi depriváció (megfosztottság, hiány) korábban használt mutatóját is felülvizsgálták, a vizsgált tételeket 9-ről 13-ra bővítették. Eszerint azon személyekre vonatkozik a súlyos anyagi és szociális depriváció, akikre a 13 tételből legalább 7 jellemző. Az indikátor a szegénység elleni küzdelem egyik legfontosabb mérőszáma.
A 13 tétel a következő: váratlan kiadások fedezetének hiánya; hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék; a lakás megfelelő fűtésének hiánya; kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya; évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya; anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival; problémás az elhasználódott bútorok cseréje; elhasználódott ruhák; nincs legalább két pár cipője, amelyekből az egyik minden évszakban használható; hetente egy kisebb összeget nem tud magára költeni; nem tud rendszeresen részt venni fizetős szabadidős programokon; legalább havonta egyszer nem tudja vendégül látni rokonait, barátait, vagy elmenni velük vendéglátóhelyre; nincs otthon internetelérése.
A mutatót 2015 óta méri az Európai Unió. Azóta Magyarországon markánsan javult az arány, ennek következtében egyre kisebb mértékű az ott élők hátránya az uniós átlaghoz képest. Míg 2015-ben a magyarországi lakosság 24,1 százalékát, addig 2022-ben már csak 9,1 százalékát érintette a súlyos anyagi és szociális depriváció. Ha nemzetközi kitekintést teszünk, akkor világosan kiderül, hogy nem az anyaországban a legsúlyosabb a helyzet ebből a szempontból. A 27 tagállamból álló Európai Unióban egyébként 2022-ben az összlakosság 6,7 százaléka élt súlyos anyagi és szociális deprivációban. A legnagyobb arányban pedig Romániában nélkülöztek, ahol a népesség 24,3 százaléka volt érintett, míg 2022-ben a legkedvezőbb helyzetben Szlovénia volt, ott mindössze 1,4 százalék tartozott a szegények közé.
A súlyos anyagi és szociális depriváció mellett szintén a szegénységre mutat rá a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya. A szegénység többdimenziós mérését még az „Európa, 2020” stratégia dolgozta ki. Ez a mérőszám együttesen vizsgálja a jövedelmet, az anyagi nélkülözést, valamint a munkaerőpiaci kirekesztődést. A 2021-től kezdődő „Európa, 2030” stratégia a mutató megállapításában kismértékű változtatást tett. A súlyos anyagi nélkülözés komponensét kiegészítették az anyagi és szociális nélkülözésre fókuszálva, míg a munkaszegénység mutatójának korhatárát az eddigi 59-ről 64 évre emelték. Az új módszertan alapján számolt mutatót egészen 2015-ig visszavezették. Ez alapján azt látjuk, hogy 2015 és 2022 között 30,6-ről 18,4 százalékra csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya Magyarországon. Ez 1,2 millió fős csökkenést jelent. A mutató 2018 óta kedvezőbb az uniós átlagnál.
Az Európai Unióban 2022-ben a legmagasabb arányban Romániában (34,4) volt kitéve a lakosság a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának. A legalacsonyabb aránnyal (11,8) Csehország büszkélkedhet.
Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat méri a túlzsúfolt lakásban élők arányát is. A lakhatási körülmények minőségének értékelésében az egyik legfontosabb szempont, hogy van-e elegendő hely a lakásban. A túlzsúfoltsági mutató számításában Magyarországon 2018-ban tértek át az Európai Unió által meghatározott módszertanra. Ennek megfelelően 2018 óta lakóhelyiségnek tekintik a konyhákat is, amennyiben területük meghaladja a négy négyzetmétert, és étkezésre is használják. Így váltak összehasonlíthatóvá a magyar adatok a többi uniós országéval. Eszerint Magyarországon 2010 óta folyamatosan csökken a túlzsúfolt lakásban élők aránya. A mutató 2022-ben tovább javult: az előző évi 17,9-ről 17 százalékra mérséklődött. Az Európai Unióban 2022-ben a lakosság 16,8 százaléka a élt túlzsúfolt lakásban. A ráta Lettországban (41,7) és Romániában (40,5), volt a legmagasabb. A legalacsonyabb értéket (2,2) Cipruson mérték.
