A nagyváradi Magyar Polgári Egyesület több honismereti kirándulást is szervezett 2023-ban, az idei utolsón Bocskai István erdélyi és magyarországi fejedelmet, illetve a hajdúkat kívánták jobban megismerni, átkelve a román–magyar határon.
Az MPE által bérelt buszon ezen honismereti, magyarságtörténeti kirándulások állandó vezetője, Moldován Gellért Lajos – aki az Erdélyi Magyar Szövetség nagyváradi szervezetének elnöke is –köszöntötte december 8-án reggel az érdeklődőket, bemutatva a tervezett programot.
Első állomásuk Hajdú-Bihar vármegye egyik leghíresebb műemléke, a nagykereki Bocskai-várkastély volt. Ennek helyén már a 12. században is állt egy erőd, majd a következő évszázadokban megerősítették, átépítették. Bocskai István 1583-ban vette feleségül az egyik legnagyobb bihari főúr, Varkocs Miklós özvegyét, Hagymássy Katát (aki a Sebes-Körös völgyi Mezőtelegden van eltemetve), a kereki uradalom valójában hozomány volt. A következő években ezt a kastélyt újíttatta fel, illetve hatalmas Bihar vármegyei birtokait innen felügyelte. A várkastély Bocskai idejében öttornyos erődítmény volt. A megerősítés olyan jól sikerült, hogy Nagykereki lakossága, illetve 300 hajdú, 1604 októberében sikeresen megvédte a várat a császári csapatokkal szemben.
A nagyváradi kirándulók a szakavatott ismertető során, valamint a kastélyban berendezett múzeumból sokat megtudhattak Bocskairól és a hajdúkról. Többek között arról a legendáról is hallhattak, hogy annak idején a nagykereki és a nagyváradi várat egy alagút kötötte össze. Az alagút akkora volt, hogy a hajdúk lovakkal, szekerekkel is közlekedhettek benne. Maga Bocskai István 1592–98 között volt váradi főkapitány, ami akkor igen magas rangnak számított.
A látogatók a hajdúk fegyvereivel, harcaival is megismerkedhettek a kiállítás megtekintése során. A hajdúk eredetileg marhapásztorok (innen, a hajtó szóból ered nevük is) voltak, akik a nagy szürkemarhagulyákat terelték az országban, illetve vitték ki az országból eladni. Az edzett, a fegyverforgatáshoz is értő hajdúkat Bocskai saját katonáinak fogadta, így segítségükkel számos csatát megnyert, köztük a mai Bihardiószeg és Álmosd közötti ütközetet az őt elfogni küldött Belgiojoso felső-magyarországi főkapitány csapata ellen, 1604. október 15-én.
A következő állomás az egykori mezőváros, Kismarja volt, hiszen a Bocskai család erről a településről kapta előnevét. A fejedelem apja, kismarjai Bocskai György és felesége, Sulyok Krisztina többek között itt rendelkeztek nagy birtokokkal. A határon túlról jött kirándulóknak mindezekről a helyi református lelkész, Vida Máté beszélt a példásan felújított református templomban. Azt is megtudhatták a váradiak, hogy Bocskai anyjának több testvére is volt, egyikük, Sulyok Anna gyermeke Balassi Bálint költő volt, míg a másik testvér, Sulyok Sára az egri várkapitány, Dobó István felesége lett.
A templom felújítását 2004-ben kezdték el, s rögtön egy szenzációs felfedezés várt rájuk, hiszen a templom járószintje alatt megtalálták a Bocskai család kriptáját, benne 14 személy maradványaival. Köztük egyértelműen azonosíthatók voltak Bocskai szüleinek a maradványai. A leleteket mára koporsókba helyezték és a templom közepén méltó emlékhelyet alakítottak ki, egy lépcsősoron lehet lemenni a kriptához és az üvegajtón keresztül betekinteni a sírkamrába.
A következő állomás Hajdúszoboszló volt, ahol a Bocskai István Múzeumba látogattak a kirándulók. Itt is szakavatott ismertetőt hallgathattak meg a hajdúk letelepítéséről és a múzeumban őrzött Bocskai-koronáról és jogarról. Mint ismert, az 1604-es csata után Bocskai Bihar vármegyei mezővárosokban telepítette le a hajdúkat. 1606. szeptember 2-án kelt címeres levelében 700 lovashajdúnak adott otthont az akkorra elnéptelenedett Szoboszlóban, a város innen számítja újkori történelmét.
A múzeumban Bocskai István koronájának és jogarának nemes és hitelesített másolatát is megtekintették a kirándulók. A korona másolatán mintegy 20 szakember két évig dolgozott. Az aprólékos, minden követelménynek megfelelő értékes másolatot ezért nevezik nemes másolatnak. Eredetijét Bécsben őrzik, a magyar és a román állam is magáénak tekinti…
Utolsó állomásként Berettyóújfaluba látogattak a kirándulók. Itt a főtéren Nagy József Barna, a Magyar Polgári Egyesület elnöke mutatta be az Országzászlót és Kádár vitéz szobrát a csoportnak. Arról is beszélt, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök halála után egy évtizeddel, 1913-ban úgy döntöttek, hogy szobrot emelnek neki szülővárosában, Váradon. Az emlékmű el is készült, de sajnos a trianoni döntés miatt már nem tudták felavatni Bihar vármegye székhelyén, ezért 1928-ban Berettyóújfalu főterén állították fel, amely akkor a Csonka-Magyarországhoz került megyerész székhelye volt. 1940-ben Nagyvárad visszatért a Magyar Királysághoz, 1942-ben a szobrot a talapzattal együtt átvitték Újfaluból Váradra és felállították az akkori Tisza Kálmán téren (mai neve Parcul Traian). Sajnos 1945-ben a szobrot eltávolították a talapzatról, s bár a Groza-kormány felajánlotta azt Magyarországnak, a hatalomra készülő kommunisták nem tartottak rá igényt, Szentgyörgyi István monumentális alkotását beolvasztották a románok…
Az MPE elnöke bemutatta az 1906-ban Nagyváradon született háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, Kabos Endre tölgyfáját is, amit 1936-ban ültetett gyermekkora egyik helyszínén a berlini világversenyről hazatérő, ünnepelt sportoló. A kirándulók végül a Bihari Múzeum állandó kiállításait is megnézték, jobban megismerve ezáltal Berettyóújfalu és a térség történelmét. A nap végén úgy tértek haza Romániába Magyarországról, hogy szinte el sem hagyták a történelmi Bihar vármegyét…
