Bajban van a magyar vidék címmel közölt nemrég interjút Nagy Istvánnak, a leváltott Orbán-kormány agrárminiszterével a Demokrata című hetilap. Ebből idézünk egy releváns részletet.
A lap munkatársa, Ágoston Balázs először azt kérdezte a volt tárcavezetőtől, hogy mire számíthat a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság az új magyar kormánytól. A válasz diplomatikus, de egyértelmű volt: semmi jóra. A miniszter ezután ezzel az egy mondattal vont mérleget a Fidesz-KDNP-kormányzásról: „Az elmúlt bő másfél évtizedben áthoztuk a magyar mezőgazdaságot a XXI. századba.” Majd hosszabban sorolta a számokat és statisztikákat, amiket az új kormányzat megpróbál elfelejttetni vagy meghamisítani.
A baloldal folyamatosan azt állította, hogy a földprogram valójában a fideszes oligarchák előtt nyitotta meg a nagybirtokok építésének lehetőségét, kisemmizve a családi gazdálkodókat – szögezte neki Nagy Istvánnak a vádat a riporter. „Ez a lehető legnagyobb hazugság, ami megalapozta az irigységre építő politikát. Ha van egy hektár eladó föld, arra mindig akad nyolc-tíz jelentkező. Közülük a végén egy lesz elégedett, a többi kilenc pedig elégedetlen. Ezek mindig találnak valamilyen magyarázatot arra, hogy miért épp az nyert, aki, és miért nem ők. De hogy előnyben legyenek a kicsik, úgy döntöttünk, hogy az első tíz hektárt nem kell kifüggeszteni, hanem ha az eladó megállapodik a vevővel, akkor azt szentesítjük, és erre az első tíz hektárra megdupláztuk a területalapú támogatás összegét. A 169 ezer gazdából 110 ezer tíz hektárnál kisebb területen gazdálkodik, ők vannak a legtöbben” – mutatott rá a miniszter, plasztikusan ábrázolva a „sárga irigység Agyarországát” is.
A továbbiakban arról beszélt, hogy a globalista TiSza-kormány kész utat nyitni az eddig kitiltott génmanipulált agrártermékeknek, s ezzel megszűnik a GMO-mentes Magyarország. S bár az agráriumban és az élelmiszeriparban munkaerőhiány van, Magyar Péter azzal kampányolt, hogy hazaküldik az ágazatban foglalkoztatott külföldieket.
Végül Ágoston azzal állt elő, hogy „mi lesz a magyar faluval? Konrád György és Szelényi Iván az 1970-es évek elején kitalálták a szerep nélküli települések fogalmát, Mihályi Péter közgazdász idejétmúlt, középkori hagyománynak nevezte a falusi létformát, a frissen kinevezett Bart István, a Gazdasági és Energetikai Minisztérium villamosításért és dekarbonizációért felelős helyettes államtitkára szerint fölösleges a falvakat támogatni, és nem baj, ha csökken a népesség. Úgy tűnik, az örök SZDSZ nagyon nem szereti a magyar falut…”
Nagy István válaszában nem kertelt: „Ugyanebből a felfogásból fakadt a Ceaușescu-féle falurombolás.” Majd kifejtette: „A leghatározottabb ellenállást kell elindítani ellene, mert beláthatatlan következményekkel jár. Minden a faluhoz köt minket: a kultúránk, a hagyományaink, a kenyér, amit a városi ember is eszik, egyáltalán a föld, ami maga a haza. Aki ezt fel akarja számolni, az a magyarság létalapját akarja megsemmisíteni. És ha elkezdik, onnan nincs visszaút, aki egyszer kényszerből abbahagyja a gazdálkodást, az nem fogja újrakezdeni. Kezd előttem világossá válni, mit is jelent az az elhíresült mondata a TiSza Pártnak, hogy nem mondhatnak el mindent, mert akkor elveszítenék a választást. Bejelentették a Szent István-programot, a tízfalunkénti egymilliárd forintos támogatást. De azt nem mondták el, hogy ez az összeg inkább azt szolgálja majd, hogy a városba költözzenek az ott élők. A kommunisták iszonyatosan sokat ártottak a magyar vidéknek, a liberálisok ugyanezt akarják. Számukra a vidék valamiféle gyanús periféria. Nekünk viszont a gondolkodásunk és a politikánk középpontja. Ez a legfőbb különbség.”
