A kormánypárt a voksok 35 és fél százalékát kapta, a fő ellenzéki tömörülés 30 és fél százalékot ért el a végeredmény szerint. A Jog és Igazságosság (PiS) tehát megnyerte a lengyel parlamenti választást, de az ellenzéknek van esélye kormányt alakítani. Az erdélyi libernyákok már ujjonganak.
A harmadik helyen a szavazatok 14,42 százalékával a szintén ellenzéki Harmadik Út (Trzecia Droga) végzett. Átlépte még a parlamenti bejutási küszöböt a voksok 8,56 százalékával az Új Baloldal (Nowa Lewica), valamint a nemzeti radikális és újliberális pártok szövetsége, a Konföderáció (Konfederacja) is, amely 7,15 százalékon áll.
Mivel a balliberális oldal nem kíván szövetkezni a Jog és Igazságossággal, a mostani kormánypárt valószínűleg nem fog tudni kisebbségi kormányt alakítani, mert elemzők szerint a brüsszelita Donald Tusk-féle Polgári Koalíciónak, a centrista Harmadik Útnak és a kommunista baloldali Új Baloldalnak nyugati nyomásra sikerül kormányképes többséget összehozni.
Andrzej Duda államfő múlt héten megerősítette: az eddigi lengyel parlamenti választási szokásjognak megfelelően a választások után a győztes pártot bízza meg kormányalakítással. Vagyis a PiS-t, Mateusz Morawiecki eddigi kormányfő pedig már jelezte: megpróbál egy stabil kormányt alakítani, de a tárgyalások elhúzódhatnak. Novemberben várható leghamarabb döntés arról, hogy ki szerzi meg a kormányalakításhoz szükséges szavazattöbbséget az új Szejmben.
A romániai magyar balliberálisok és neomarxisták egyik hangadója, Ágoston Hugó máris ujjongva ünnepelte a „lengyelországi fordulatot” a Transtelex nevű Soros-portálon megjelent, Lengyelország visszatért című jegyzetében. A Ceaușescu-, majd az Iliescu-rezsimet is végigszolgált publicista már nyitómondatában elárulja visszatérő „forradalmi hevületét”, amivel kockát vet az erdőben bujkáló medve bőrére: „Vége a lidércnyomásnak, Lengyelországban megdöntötték a megdönthetetlennek hitt rendszert.”
Örömködése túl korainak tűnik, hiszen még a kormányalakítási tárgyalások sem kezdődtek meg Varsóban, és a vesztes pártok közötti feszültségek sem kerültek még felszínre. Ha létre is jön egy balliberális koalíció, az – nagy valószínűséggel – a 2020-as román parlamenti választás utánihoz hasonló helyzetet eredményezhet, amikor szintén a vesztes pártok hoztak létre egy olyan koalíciót, mely végül nemcsak nem bizonyult életképesnek, de a nagyobbik vesztes, a PNL belső meghasonlásához is vezetett. Ráadásul Lengyelországban egy ilyen koalíciónak a vélhetően nem túl barátságos és együttműködő jobboldali államelnökkel is meg kell majd birkóznia.
Szóval több elemző véli úgy, hogy még korai olyan sommás megállapításokat tenni, mint amilyeneket egyes magyarországi politikusoktól vagy az Ágoston Hugóval egy gyékényen árulóktól olvasni-hallani lehet. Azt meg különösen nehéz megjósolni, hogy Lengyelország hová és mire is tér vissza…
R. B. M.
