Fenn kellene tartani az autonómia kérdését, azonban a mozgalmak megkoptak – hangzott el a romániai magyar közösség önrendelkezésének kezdeti és jelenlegi helyzetéről szóló tusnádfürdői eszmecserén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kós Károly sátrában ma délelőtt.
A panelbeszélgetés részvevői az autonómia történetének felidézése során számos mozzanatot említettek: Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Szövetség alelnöke és Székely István, az RMDSZ egyik ügyvezető alelnöke is az 1992 októberében elfogadott Kolozsvári Nyilatkozattól eredezteti az autonómiaküzdelmet. Ezt Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is elismerte, majd hozzátette, hogy szervezeti szinten az SZNT és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulása tematizálta a közéletben az autonómiáról való gondolkodást.
A múltidézés során Toró megemlítette az 1993-as Neptun-ügyet, amely parkolópályára állította az autonómiát: „Harminc év távlatából most látszik, hogy ott született meg az a terv, amely alapján autonómiáról szó sem lehet. (…) Innentől kezdődően nem beszélhetünk egy egységes magyar politikai elitről, amely az autonómiáért hajlandó lett volna áldozatot hozni és egységesen cselekedni” – fogalmazott az akkori RMDSZ-vezetőknek a román mélyállammal való lepaktálásáról, ami amerikai titkosszolgálati közvetítéssel történt.
Az RMDSZ ideológusának is nevezett Székely István azt igyekezett bizonygatni, hogy pártjának az autonómia kapcsán nem a többi magyar szervezettel, hanem a román állammal van vitája, és a román állam esetében akkor sem tudnak áttörést elérni, ha a magyar társadalmon belül konszenzus van ebben a kérdésben. Azt már nem mondta el, hogy valahányszor az RMDSZ beállt valamelyik kormánykoalícióba, sosem támasztott az autonómiára vonatkozó feltételeket, igényeket.
Az elmúlt húsz évre visszatekintve Izsák Balázs a mozgalmi eszközök közül kiemelte a Székelyek Nagy Menetelését, amely során sikerült – ha csak rövid időre is – az összes erdélyi magyar szervezetet egyberántani. Ugyanilyen eszköznek tekinti a polgári kezdeményezéseket és minden olyan tüntetést is, amelyet Székelyföld autonómiája érdekében szerveztek. De ezekkel sem értek el jóformán semmit.
Elhangzott: az autonómiamozgalom megkopott, a közösség nem hisz abban, hogy bármit is érdemes lenne tenni, ezt pedig a politikum folyamatosan visszaigazolja. Az SZNT elnöke is csak azt tudta erre mondani, hogy céljaik nem változtak az autonómia kérdését illetően: „a jog és demokrácia eszközeivel akarjuk elérni az autonómiát.” Mire az RMDSZ képviselője kiemelte, kétségtelenül fenn kell tartani az autonómia kérdését, mert az továbbra is a magyarság saját identitásának sarokpontja, azonban hozzátette: míg a kulturális autonómiában lát valamennyi mozgásteret, addig a székelyföldi területi-közösségi autonómia tekintetében egyre kevesebbet.
A hallgatóság soraiban helyet foglaló Tőkés László, az EMNT elnöke a meghívottakhoz és közönséghez szólva emlékeztetett: úgy viselkedik az RMDSZ, mint a román többség a magyar kisebbséggel szemben. „Sajnos az RMDSZ választott egy olyan politikát, ami cinkosság a román többségi politikai hatalommal. Asszisztált az autonómia gondolatának teljes leépítéséhez.” Mint összegezte, az elmúlt harminc év az autonómiapolitika elprédálásáról, a magyarság körében keltett megosztásról szól. A Neptun-ügy kapcsán megjegyezte, engedménypolitikáról szólt a stratégiapolitikával szemben. „Autonómiamozgalmunk valóban megszűnőben van, kifárasztottak bennünket. Egyszerre kell vívnunk a román politikai hatalommal, egyszerre kell az RMDSZ-szel szemben megvívnunk a harcainkat és ki is estünk a magyarországi politikai pikszisből. Ha volt mozgalmi jellege az autonómiaharcnak, azt a Székely Nemzeti Tanács érdemének tekinthetjük, de ott is teljes elfáradás jelei mutatkoznak. Újra kellene kezdeni; jönnek majd a béketárgyalások, ha még vagyunk annyian, hogy a szavunk számít – mert a népszámlálás nagyon lesújtó eredményt mutat –, akkor talán a kárpátaljai magyarok helyzetével a többi magyar kisebbségi közösség is reflektorfénybe kerülhet” – osztotta meg álláspontját a romániai rendszerváltozás hőse.
A beszélgetést követően a közönségből többen tettek fel kérdéseket az előadóknak, azonban az idő végessége miatt is csak röviden volt alkalmuk reagálni rájuk. Mint elhangzott, az autonómia kérdését szélesebb körben, úgymond „főműsoridőben” kellene megvitatni mielőbb.
(Fotók: Székelyhon.ro)
