Európa elrablása

Ötvenmilliárd euró. Ennyit szánna lapértesülés szerint Brüsszel az ukrán ellentámadás támogatására. Ez csaknem a fele hazánk éves költségvetési főösszegének. Magyarország az Európai Unió tagja, Ukrajna viszont nem. Érdemes ezt ezen a ponton leszögezni, mielőtt olyan látszat keletkezne, hogy pont fordítva van. Miként azt Verhofstadt úr lázálmában már a képünkbe fröcsögte, vagyis amikor arról hőbörgött, hogy a magyarokat azonnal ki kell hajítani, az ukránokat pedig föl kell venni a közösségbe. Ám szerencsére ez a verzió még csak az ő csökött agyában létezik.

Az Európai Bizottság az Ukrajnának szánt korábbi pénzügyi csomagokkal ellentétben a jelenlegit a tagállamok hozzájárulásaiból finanszírozná, vagyis nem a piacokról vennének fel hitelt, hanem pótbefizetésekre köteleznének mindenkit. Ehhez nyilván módosítani kell a hétéves költségvetést, jó alkalmat teremtve a parlamenti választások előtt a kampányacsarkodásra.

Jutna tehát az ötvenmilliárdos kötelezettségből a magyar adófizetőkre is.

Azokra az adófizetőkre, akik hosszas huzavona, osztódással szaporodó feltételek, mérföldkövek, szupermérföldkövek teljesítése, vertikális és horizontális procedúrák megalázó folyamatai után sem jutottak egyetlen fillérhez sem az őket megillető forrásokból. Fizethetnek azok a magyarok is, akiknek el kell viselniük azt a pökhendi cinizmust, hogy egyenként vizsgálva a konkrétumokat a jogállamiság, a demokrácia és a korrupció állásáról nincs velük semmi baj, de a globalista hungarofób baloldali elit szerint az összkép mégis lehangoló és elgondolkodtató. Óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés: csak nem elköltötték ukrajnai játékaikra a pénzünket?

Értsük jól, az újbalosok, a neomarxisták, a progresszív haladárok, vagyis a bolsevikok szellemi utódai úgy akarják játszani a rendkívül szolidáris és végtelenül humánus jóembert Ukrajnában, hogy ennek finanszírozására újabb jelentős terhet varrnak az európai polgárok nyakába. Lényegében kertelés nélkül beismerik, hogy Amerika oroszok ellen ukrán földön vívott proxy háborújának árát az unió tagállamai­val akarják megfizettetni. Ki tudja, miből táplálkozó gőgjükben még azt is el tudják képzelni, hogy miközben megfosztanak bennünket a nekünk járó forrásoktól, majd önként és dalolva söpörjük le a padlást, hogy nekik legyen miből folytatni a háborúsdit az utolsó ukrán katona elestéig. Vagy annál is tovább, hiszen hamarosan beismerik majd, vágóhídra küldenék ők szívesen bármelyik tagállam katonáit, ha úgy alakulna a hadiszerencse. A munícióra valót meg dobják össze az otthon maradottak, ha a történelem jó oldalán akarnak állni.

Minimum hárommillió szeretetben összefogott ember nevében mondjuk ki: azt már nem!

A mi gondolkodásunk szerint, aki idegen zsoldban idegen érdekeket szolgál, az áruló.

Aki zsoldot sem kap, sőt még ő fizet, hogy tönkre tehesse az övéit, az degenerált bolond és sötét gazember egyszerre. Márpedig Európa urai jelenleg ezt teszik, elárulják az öreg kontinens minden lakóját, eladósítják, legatyásítják az itt élő nemzeteket, hogy kiszolgálják a magán-pénzbirodalom oroszellenes érdekeit, közben pedig nem veszik észre, hogy a saját vesztükbe rohannak. Elvakítja őket a majdani újjáépítésből származó busás profit ígérete, de jó, ha tudják, azon a koncon a legyengült Európánál jóval erősebb kutyák marakodnak majd.

Húzzuk alá tehát jó vastagon, hogy aki ötvenmilliárd eurót akar adni a véres öldöklés elnyújtására, az sokkal nagyobb aljasságokra is képes. Például arra, hogy azt mások zsebéből rángassa elő. Bízva Euró­pa józan eszét még megőrző többségében, bátran kiáltsuk a képükbe: Nem oda Buda! Találjatok ki valami mást!

Gajdics Ottó / Magyar Nemzet

Total
0
Megosztás
Előző hír

Felemás magyar sportsikerek

Következő hír

A Magyar Örökség díjak 105. kiosztása

Related Posts
Total
0
Megosztás