A budapesti Ráday Ház dísztermében 105. alkalommal adták át szombaton a Magyar Örökség díjakat, amelyekkel újabb hét kiemelkedő személy és intézmény tevékenységét ismerik el.
A Magyar Örökség Díj azon magyar személyeknek, intézményeknek és csoportoknak adható negyedévente, akik és amelyek tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport és tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. Ezek együttesen alkotják a magyarság „láthatatlan szellemi múzeumát”.
A Magyar Örökség díjat Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre javaslatára a Magyarországért Alapítvány kuratóriuma hozta létre 1995-ben. A Magyar Örökség díj gondozását 2003-tól a Magyar Örökség és Európa Egyesület vette át. A díj történetének első öt évében 1945 utáni teljesítményeket díjazott a Bírálóbizottság. A későbbiekben ez a határ a XX. század elejéig (illetve esetenként a kiegyezésig) nyúlik vissza. A díjátadásra folyamatosan évente négy alkalommal kerül sor.
A Magyar Örökség díj kitüntetettjeinek kiválasztása az alulról építkező demokrácia elvén és gyakorlatán alapszik: mindenkinek módjában áll díjra javasolni az általa érdemesnek tartott személyt, együttest, intézményt, teljesítményt. A Magyar Örökség díj bírálóbizottsága kizárólag az így beérkezett javaslatokból választja ki a díjazandókat. Évente négy alkalommal, esetenként hét-hét díjat osztanak ki, kulturális műsor keretében.
A tegnapi díjátadóról és a díjazottakról (köztük a két erdélyi „teljesítményről”, a Gyergyószárhegyi Művésztelep képzőművészeti értékmentő és értékőrző tevékenysége és gróf Kálnoky Tibor erdélyi magyarságért végzett szolgálata) a Magyar Nemzetben jelent meg részletesebb beszámoló, itt olvasható: https://magyarnemzet.hu/kultura/2023/06/brenner-janos-vertanusaga-elismerest-kapott
